Korea – Országok, szokások, sárkányok

Share Button

Korea érdekes hely. Az 1948-ban két részre szakadt ország között hatalmas a kontraszt fejlődésben, azonban hagyományaik egy tőről fakadnak. Mivel észak Korea igen korlátozott információ terén, gyakorlatilag semmit nem sikerült sárkányos hagyományairól megtudnom.

Történelem, legendák

Az első írásos történet 637-be vezet vissza, Kyongju-ba. A lázadók leigázására érkezett katonák éjszaka egy nagy hullócsillagot láttak, amit rossz ómennek véltek. Ekkor Kim Yu-Sin tábornok egy vatta alapanyagú tűzlabdát szerelt a sárkányra, amit a közeli város felé lebegtettek.  A katonák ezt látva azt hitték, hogy a csillag visszatért az égbe, és ezzel szerencséjük ismét melléjük szegődött, majd ezen felbátorodva  legyőzték a lázadókat.

Egy másik történet szerint Choe Yeong tábornok a lázadók leverésére érkezett csapataival Jijaseong kastélyhoz. A kastélyt sűrűn benőtt tüskés bokrok és narancsfák  vették körül, ami áthatolhatatlan akadályt jelentett a tábornok katonáinak. A tábornok nád magvakat kötözött sárkányaira amiket a bozótos terület fölé eresztett, majd a zsinórok elvágásával szétszórta a magvakat. A többit a természetre bízták, a nád kinőtt a területen, majd az ősz beköszöntével  kivárták míg kiszáradnak a növények. Ekkor teljesedett be Choe Yeong tábornok terve, a nádast felgyújtották, aminek tüze által minden akadály elpusztult, így utat nyitott a seregnek a támadáshoz. Akkoriban volt erre idő, hogy egy komplett nádas kinövését kivárják.
Ezt a történetet tekintik nemzeti hagyomány alapjának, mely szerint a gyerekek január 15-e előtt szokták reptetni sárkányaikat. Azért alakult ez így, mert ilyenkor még nem kezdődtek el a munkák a rizsföldeken, az utak, mezőgazdasági területek mindenhol szabadok voltak, lehetett használni a nagyobb tereket.

A XVI. században Yi Sun-Sin tábornok használta fel a sárkányokat harc közben stratégiai jelzésekre. A sárkányokra festett szimbólumokkal tudott gyorsan, az egész seregnek jelt adni, hogy éppen melyik taktikát használják a Japán megszállók ellen. Később a folyók fölé feszített függőhidak építésénél is kiaknázták a sárkányokba rejlő lehetőségeket, a két part között teremtettek összeköttetést  az eresztőzsinórral.

Szokások, hiedelmek

A hagyományos ünnep  neve Daeboreum (január 15). Szöulban a Supo hídon már egy nappal az ünnep előtt elkezdődött a hagyományos sárkányos viadal.  Az eseményre hatalmas tömeg gyűlt össze, mindenki kíváncsi volt a mérkőzésre. A versenyzők célja az volt, hogy elszakítsák ellenfelük zsinórját és a saját sárkányuk maradjon a levegőben. A  verseny kezdetekor mindenki a magasba emelte sárkányát és zsinórját egy ellenfél sárkányának zsinórjához kormányozta. A zsinór gyors húzás-eresztés sorozatával,egymáshoz dörzsölésével próbálták meg elszakítani a másik zsinórját. A sárkányeregetőnek volt egy segítője is, aki a zsinór fel- és lecsévélésében segédkezett. Az első zsinórszakítás nagy ovációt váltott ki a közönségből. A gyenge zsinórral indulók a hangsúlyt inkább a gyorsaságra helyezték, így elmenekülve a kihívások elől. Szokás volt, hogy a verseny után a gazdagabb családok felkérték a jobb sárkányeresztőket, hogy nevükben is megmérkőzzenek.

Ugyan csak szokás volt, hogy január 14-én a démonok távol tartására is felhasználtak sárkányokat. Ekkor ráírták a sárkányra a család tagjainak nevét, születésnapjukat, címet és a kívánságokat. A sárkányt felrepítették majd az összes zsinór letekeredése után elengedték. Reptetésével a démonok elűzésében hittek. A jobb jövő érdekében is szokás volt ilyenkor sárkányt “elereszteni”. Közvetlenül a sárkány alá egy pénzérmét erősítettek, amit “viteldíjként” szántak a hosszú úthoz. Ezt több formában is művelték, volt aki egy kis vattapamacsot erősített a zsinórra a pénz alá, majd egy kis parázzsal engedték fel sárkányukat, így a parázs gondoskodott a zsinór elszakadásáról. A hatásvadászok kiegészítették egy apró faszén port tartalmazó papír csomaggal, ami a parázstól meggyulladva látványosan szikrázva szóródott szét. Hittek benne, hogy a sárkány vízbe esésével elűzik a rossz szerencsét és szebb jövőt hoz nekik.

Daeboreum alatt tartották a Daljip égetés ceremóniáját. Ekkor egy sárkány segítségével a házakra ható rossz démonok ellen vették fel a harcot. Gallyakból egy kis házacskát formáztak meg, majd a sárkány alá felerősítve meggyújtották. Ez a XVII. században igen széles körben volt szokás.

Érdekességnek számít, hogy tavasszal és nyáron tabunak számít a sárkányeregetés!!! Szó szerint gyalázatnak minősül, aki a januári ünnepek előtt sárkányt ereget! De ez a múlt!  A fenti szokásokból a Daljip maradt meg, ami kissé átalakult. Sárkányokkal díszített nagy halomba rakott gallyakból formázzák a házat és ezt gyújtják meg. Hagyományőrző családokban ritkán még szokás egy-egy sárkányos ceremóniát feleleveníteni.

Eresztőzsinór gyanánt nagy általánosságban pamutszálat, ám a módosabbak selymet használnak. A zsinórok kiválasztása és elkészítése kulcsfontosságú a verseny folyamán. Az alapanyagának elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy kibírja az ellenfél zsinórjának támadásait, viszont ne terhelje meg túlzottan a sárkányt. A zsinórok előkészítése már napokkal az ünnep előtt elkezdődik. Porcelánt vagy üveget őrölnek és kevernek finom porba. Ezt a port leszitálják, hogy ne tartalmazzon nagyobb darabokat. A kész port rizspépbe keverik, amit a zsinór felületére hordanak fel, majd a napon kiszárítják. A kiszáradt zsinórt egy hengeres eszközre tekerik fel, aminek a tengelyébe egy két kezes markolat van kialakítva.

Sárkány fajták

Több mint hetven fajta hagyományos sárkányt különböztetnek meg. A koreai sárkányokat két csoportba lehet besorolni, nevük yeon. A sárkány merevítőjének anyaga bambusz, a vitorla pedig a Koreában ismert eperfa papír.
Az egyik fajta alakja téglalap, közepén egy kör alakú lyuk van kialakítva, aminek átmérője a teljes szélesség fele.

A kivágott rész hatékonyan képes a szélerőt szabályozni. A sárkány oldalaránya minden esetben 2:3. A bambusz merevítők (5 db) csillag alakzatban helyezkednek el a téglalap középpontja a metszéspont és egy a sárkány rövid oldalán, a belépő élen. A belépő élen található merevítőt egy zsinórral megfeszítve íves formára hajlítják. A sárkány elnevezése minden esetben a meghatározott vitorla-alap színnel és a festett szimbólummal függ össze, pl.:

  • bandal yeon – félhold alakú minta az orr felé eső részen, színes alapon,
  • ggokji yeon- telihold alakú minta az orr felé eső részen, színes alapon,
  • chima yeon – a farok résznél bármely színre festett felülettel
  • stb.

A további fajtákról angol nyelvű leírás itt!

A másik fajtába mindazok az alakzatok beletartoznak, amik nem téglalap alakúak, pl.: madarak, halak, állatok, emberek, stb. A szokások területileg változnak, az ország belső területein inkább az állat alakú, míg a partvidéken a hal alakú sárkányokat használják szívesebben. A sárkányokhoz farkat is szoktak használni, ezeket nyelvileg is megkülönböztetik a farok száma szerint: sajokbal (4 farok), guksubal (1 vastag farok), jinebal (sok vékony farok).

Jelenkor

Az egyik cikk szerint manapság a modern Koreában már nehéz összeszedni 50 – 60 főt a nemzeti ünnepre, holott az 1978-ban alakult Koreai Sárkányeresztő Egyesület több mint 2000 tagot tart nyilván. A sárkány, mint eszköz a mai gyerekeknek már csak dekoráció vagy történelem könyvbeli illusztráció. A reptetést megnehezítik a magas toronyházak és magas hegyes környezet. Valószínűleg ezért utóbbi miatt nem alakultak ki nagyobb sárkányok Koreában. A sárkány készítő mesterek már nem aktívak, vagy már meghaltak. A leírások szerint nagyon sikeres a yeon sárkány a nemzetközi versenyeken gyorsasága és kezelhetősége miatt. A hagyományos sárkány alak ugyanakkor egyedülálló a világban, nincs még egy sárkány ami szimmetrikus és vitorlája lyukas. Ez a sárkány minden irányba képes repülni. Előfordul még, hogy gyermek születésekor az újszülött nevével ellátott sárkányt az égbe emelik, majd zsinórját elengedve hagyják elszállni. Ezzel hitük szerint a gonosz szellemektől szabadítják meg a gyermeket.

Az építészek nemrégiben tanúbizonyságát tették, hogy nem merült feledésbe a hagyományos sárkány alak,  a szöuli stadion tetőszerkezete felülnézetből ugyan is ennek alakját hivatott megőrizni.

Érdekes volt számomra, hogy meglehetősen nehéz volt illusztrációt találni a sárkányokról, akárhogy kerestem rá, minden esetben ugyan azokat az oldalakat és képeket kaptam forrásnak. Valószínűleg ez a mellőzöttségnek köszönhető.  🙁 Az évszázadok alatt sem változó alakja miatt hiszem azt, hogy ez egy kiváló tulajdonságokkal  rendelkező, egyszerű sárkány, kár lenne ha feledésbe merülne.

Források:

Google ebook: Korea’s pastimes and customs: a social history
www.csun.edu
www. wokipi.com
www.prkorea.com

Share Button

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: