Japán – Országok, szokások, sárkányok

Share Button

A japán sárkányozásról még az is tud, akit nem foglalkoztat a téma. Sok fajtájuk ismert az egészen kicsitől a hihetetlenül nagyig és néhány közülük igen  közkedvelt . Történetük nem tegnap kezdődött…

Történelem, legendák

Úgy gondolják, hogy az első sárkányok Kínából és Koreából bekerülve, a VI.-VIII. században honosodtak meg, valószínűleg vallási célokra használták őket. Elsősorban a téglalap alak volt használatban, majd később számos méret- és formaváltozat jött létre. Előszeretettel vették alapul az állatok formáját: halat, darut, teknőst és sárkányt formázó sárkányok jelentek meg. Az Edo korszakban, széles körben elterjedt nyomtatási technika megkönnyítette a sárkányok felületeinek díszítését. A termékenység, jó szerencse és a jólét szimbólumaként eresztették fel sárkányaikat.

 

Az egyik legenda szerint a rabló Kakinoki Kinsuke sárkányokkal emeltette fel magát, hogy a nagoyai kastély tetejét díszítő delfinekről az arany pikkelyeket ellopja. A legenda szerint sikerrel járt, de elfogták és tettéért családostul olajban megfőzték.

Már a korai dinasztiák idejéből is fennmaradtak olyan japán harcosokat ábrázoló festmények, melyeken a légtérben egyértelműen sárkányok láthatóak. A pontos felhasználás nem ismert, de valószínű, hogy jelzésre használták ezeket az eszközöket, csapatok, egységek elhelyezkedését jelölték, taktikai iránymutatást adhattak a rájuk festett minta alapján. Az első feljegyzés arról számol be, hogy a csaták alatt a föld felé irányuló fegyverekkel, félelmetes harcosokat ábrázoló sárkányokat engedtek be az ellenség fölé, ezzel halálra ijesztve őket. Ezen kívül hétköznapi  célokra is felhasználták a sárkányokat pl. cserepeket, nehéz tárgyakat emeltek velük.

Egy XII. század beli legenda szerint egy bizonyos Minamoto-no Tametomo szamuráj megszegte a törvényt. Büntetésül fiával együtt egy szigetre száműzték. A szamuráj egy nagy sárkányt készített, amelynek segítségével a fiút a szárazföldre segítette.

 

 

Szokások, hiedelmek

Az első írásos említés 981-ben született, a sárkány (papír sólyom) szóról egy japán szótárban. A történészek úgy gondolják, hogy a vallási ceremóniákhoz kapcsolódó sárkányozásból alakulhattak ki a jelenlegi fesztiválok. A békés 1700-as években (Tokugawa korszak) széles körben terjedt el a sárkányozás kultúrája, sőt létrejött a sárkányos őrület. Boltosok hagyták üzleteiket felügyelet nélkül, épületek és emberek sérültek meg az egyre nagyobb és nagyobb sárkányoktól. Ekkor a kormány korlátozni kezdte a sárkányok méreteit és a felület díszíthetőségét. Létrejött a kifejezés: „tako-kichi” ami sárkány őrültet jelent. A sárkányok reptetésével kívánták biztosítani a jó termést, mi több, a repülésből jósolták meg a termesztett növények hozamát. Szokássá vált, hogy ősszel egy szál rizst kötve a sárkány alá adtak hálát a bőséges termésért.
A sárkányok spirituális felhasználása szélesebb körben elterjedt. A mai napig is élő hagyomány, hogy a templomok felszentelt sárkányokat adnak el balszerencse vagy betegség elkerülése végett. Esetenként egy sárkányt adnak ajándékba a családnak az első szülött fiú érkezésekor. Az újév beköszöntével a sárkányok reptetésével mondanak köszönetet az elmúlt sikeres esztendőkért.

A Hatsuzekku hagyomány egy öreg sárkánykészítő mester, Teizo Hashimoto nevéhez fűződik. 1946-os újév napján a háború alatt előkészített washi papírból készített sárkány reptetésével ajándékozta meg a gyerekeket a kiégett város romjain. A mester által életre hívott hagyományt az idősek napjainkig életben tartják, ekkor a nagyszülők adják át unokáiknak sárkányos hagyományaikat, a jó egészség és a jókívánságok jeleként. Az idősek hagyományőrző szokása úgy néz ki bevált, napjainkban sok ezer sárkányt adnak el televíziós programok kapcsán vagy képregények karaktereivel díszítve.

 

Sárkány fajták

A hagyományos sárkányok alapanyaga a washi papír (kézzel készített eperfa papír), merevítőnek bambuszt vagy ciprus fát használnak. Felületükre élénk színekkel mintát festenek, általában mitológiai szimbólumokat, állatok képét vagy kabuki színészek arcát. Minden tájegységnek megvannak a sajátos sárkány fajtái, melyek a helyi anyagok, időjárás és szél függvényében alakultak ki.

Egyes Japán sárkányok váza igen összetett, megépítésükhöz nem lehet bármilyen anyagot választani. Például az Abu dako megépítéséhez a régi házakban beépített szellőzőként működő bambusz alapanyagát lehet csak felhasználni merevítő készítésre. Az anyag azért fontos, mert ez biztosítja a megfelelő színt és rugalmasságot, valamint a bambuszon elhelyezett hasíték a reptetés során rovarra utaló hangot ad.

A Japán sárkányok népszerűbb fajtái a rokkaku a hatszögű sárkány (kaku=hatszög), a “kimono” sárkány sode dako, a pajzs alakú edo, bővebb fajtaválaszték itt vagy itt!


Harci sárkányok

A japán kultúrában később terjedt el, mint a közeli Kínában vagy Koreában. Egy forrás szerint a „munka nélkül” maradt szamurájok kezdtek el harcolni sárkányaikkal, hogy ébren tartsák militáns tudományukat.

A fő cél itt is az ellenfél sárkányzsinórjának elvágása. A zsinórra porított üveggel, éles szemcsés homokkal, őrölt porcelánnal kevert ragasztóanyagot hordtak fel, vagy akár pengét is rögzítettek a sikeres vágás érdekében.

A mai Japánban, Nagaszakiban hódolnak a legtöbben ennek a nagyszerű sportnak. Jelenleg használatos Hata sárkányaik eredetét a Holland Kelet-Indiai Társaságnak köszönhetik, akik Indiából érkező hajóikkal hozták magukkal az ott használt indiai Patang sárkányt. Annyiban különböznek a hagyományos Patang-tól, hogy a japán változatban a belépő éleket megerősítik merevítőkkel, a kilépő élek csúcsosan, farok nélkül készülnek és a szárnycsúcsokon elhelyeznek egy-egy kis bojtot.  Azóta is a Holland zászló színeivel készítik ezeket a sárkányokat, valószínű, hogy a kereskedő hajók Holland lobogójának színeiben kerültek be az országba. A rokkaku sárkányok eredetileg harci célra épültek, az egymás elleni küzdelemben a sárkány földre kényszerítése volt a cél.

A legnagyobb harci sárkányos fesztivál a Hamamatsu, amit minden május 3-5-ig (Fiú Nap az elnevezés, de manapság koedukált ünnep) tartanak meg, 1887 óta. A hagyomány eredete azonban mintegy 430 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor  a mai Hamamatsu helyén még Hikuma kastély állt. Buzen-no-kami fejedelem első szülött fiának érkezésének tiszteletére sárkányt eregetett. A sárkányos ünnepséget azóta minden évben megtartják, mára a gyermek érkezése, a család összetartó ereje és a közösség építése a fő indok.

Jelenkor

A Meiji korszak alatt vált szokássá, hogy az elsőszülöttek tiszteletére reptetnek általában hatsu dako sárkányt. A reptetés előtt a sárkányok zsinórját a gyerekek megérintik, mert úgy gondolják ez szerencsét hoz, a sárkányra  színes hal alakú szélzsákot rögzítenek vagy a gyermek nevével ellátott feliratot helyeznek el a felületén. A találkozók alkalmával 164 város képviselői sátrakat állítanak, amik a sárkány építésében résztvevők bázisaként szolgálnak. Minden városnak megvan a saját, évenként ismétlődő jelzése. Az eregetéshez mindenki megfogja a sárkányt és közösen húzzák fel az égre. A sárkány emelkedése a gyermek felnövését, a sok sárkány közt repülés pedig a közösségbe való beilleszkedést szimbolizálja, aminek támogatását az összegyűlt eregetők hivatottak jelezni. A sárkány első repülésekor az eresztést megzavarni nem szabad, ezt rossz ómennek tekintik.

 

 A sárkányos harcot napjainkra csak a harmadik napon tartják a reggeli órákban. Csak egy fél óráig tart, és a gyerekek irányítják, de ez alatt dobok, kürtök és a tömeg biztatása elég nagy hangzavart okoz. Gyakorlatilag az eredeti sárkányos harc erre a rövid időre korlátozódik, ezek után mindenki visszatér a sima eresztéshez. A rendezvény napjainkban óriási eseménynek számít, a három nap alatt 1,8 – 2 millió (!) látogató érkezik a helyszínre.

A fesztiválok alkalmával megrendezett harci sárkányozást területileg különböző szokások szerint játsszák. Az Ikazakiban és Matsuyama-ban rendezett fesztiválon pengét szerelnek a sárkány alá (gagari), ezzel vágják el ellenfelük zsinórját. A Hamamatsuban és Shizuoka-ban egy nagy sík területen zajlik a harc, itt a fűrészelő mozgásától (húzás-eresztés gyors egymás utánja)  szakadnak el az egymásnak feszülő zsinórok. Mindkét helyszínen pontozással díjazzák a zsinórvágó csapatot.

A Shirone-i fesztivál különleges látvánnyal szolgál a látogatóknak, akik 16 csapat óriás sárkányainak és 40 rokkakunak a csatáját láthatják egy folyó két partjáról. A cél az, hogy egymásba gabalyodjanak a zsinórok és beleessenek a folyóba. Az igazi küzdelem ekkor kezdődik, oldalanként a 100 fő feletti létszámú csapatok mindent beleadva kezdenek kötélhúzásba.

Japánban a sárkányok elnevezése hosszú utat járt be. Eleinte shirosi vagy shien volt az elnevezés, ami a sólyomra utal, később ez az ika-nobori névre változott. Tokio régi nevét is viseli az egyik fajta, ez az edo. Idővel született a sárkány szóra egy új karakter tako néven. Jelenleg ez a legszélesebb körben elterjedt elnevezés, de több mint tizenhat féle elnevezés van használatban. Több népszerű fajtájuk is van, elsősorban az edo, a yakko, sanjo rokkaku, ezek egyszerű elkészítésük és nagyszerű repülési tulajdonságuknak köszönhetően a világon mindenhol elterjedtek. A baramon, magoji, oniyozu fajták bonyolultabb szerkezetek és csak farokkal lehet stabilitásukat elérni.

A legújabb kori Japán sárkányok mérete igen változatos. A legnagyobb fesztiválokon (Hamamatsu, Shirone, Ikazaki) akár több százan, csapatokba szerveződve mérkőzhetnek egyszerre. A kezdéskor akár 100 sárkányt is égbe emelnek, amiknek mérete változatos, a legkisebbek is autó méretűek, ezeket családok, baráti közösségek reptetik. Az előkészületek alatt gondolnak a gyors megsemmisülésre, több sárkánnyal érkeznek, amit sebtében repképessé tesznek, ha törik a szerkezet. 1830 óta Sagamiban elképesztően nagy méretű sárkányok is készülnek. A legnagyobbak akár 24 méter szélesek, és 2,8 tonnát nyomnak, reptetésükhöz legalább 90 ember szükséges. Elkészítésükhöz 2 hónapra van szükség.

A sárkánykészítés mesterségét egyre kevesebben tanulják, a fiatalok inkább használják a kész sárkányokat. Igaz, hogy a tanulási folyamat akár 3 évet is igénybe vehet, ami alatt a keresetük meg sem közelítené az átlagot.Ennek ellenére fennmaradtak műhelyek, ahol a sárkánykészítés művészete apáról fiúra száll.

 Ilyen műhelyt működtet Nagasakiban Takafumi Suzuki. Apjától örökölt tudását manapság már főállásban űzi, egyre többen érdeklődnek a hagyományok és a remekbe szabott sárkányok iránt. 1989-ben bankkölcsönt vett fel és megnyitotta a Nagasaki sárkány múzeumot.

A tudomány is talált fogást a sárkányokon Japánban. Az Ikarosz nevű “űr yacht” ami    6 µm vastag alumínium-műanyag kompozitból készült, sárkány alakú felület, amibe napsugárzást elnyelő cellákat integráltak. A kilövéskor még kis hengerként összecsomagolt egység a repülési magasság elérésekor egy 20 méter átlójú négyzetté csomagolja ki magát, majd a cellák segítségével  a napenergiát mozgási energiává konvertálja. Az Ikarosz egység küldetése ugyanis nem más, mint a napenergia felhasználásának kutatása a későbbi űrutazásokhoz, üzemanyagként.

Igazán érdekes volt a japán kultúra eme aspektusát megismerni, sajnos nagyon sok a számomra értelmezhetetlen japán karakterekkel írt oldal, amiből szinte semmi információt nem tudtam megszerezni. Annyi bizonyos, hogy nagyon sok sárkányuk felületét díszítik ember alakok, arcok, amik az évszázadok során sem változtak meg. Nem beszélve a hata sárkányok színeiről. A tradíciók… Elképesztőek ezek a gigantikus méretű sárkányok, európai szemmel irigylésre méltó az a kitartás és precízitás, amivel készítik és jönnek össze évről évre a találkozókon.

Fesztiválok

  • Tokiói – Új Tavasz Fesztivál
  • Hamamatsu – 1887 óta a legnagyobb fesztivál, május 3-5
  • Saitama Yokaichi – a legnagyobb sárkányok, május 26
  • Shirone – 1740 óta nagyméretű sárkányok,  június első csütörtökjétől vasárnapig
  • Ikazaki – 400 éve megrendezett, minden sárkányra felkerülnek az újszülött gyerekek nevei, május 5
  • Sanjo – 1649- től, harci sárkányos fesztivál, a rokkaku sárkányok származási helye, június 6-8
  • Sagami – 1830 óta nagyméretű sárkányok, a sagami folyó felett, május 5
  • Wanwan – 1692 óta, nagyméretű sárkányok
  • és még nagyon sok helyen…

Források:
http://www.morikami.org
http://www.kiteman.co.uk
http://www.asahi-net.or.jp/~et3m-tkkw/history.html http://www.erdoboy.com/kites/japankites.htm
http://make.pingmag.jp/2008/08/12/ogawatako/
http://sitadenis.free.fr/cvt/monofil/tradijapon/tradijapon.htm
http://www.japanvisitor.com/index.php?cID=366&pID=987
http://gizmodo.com/5541290/japan-will-soon-fly-a-kitein-space

Share Button

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: