India – Országok, szokások, sárkányok

Share Button

India

A sárkányos világ dolgaiban járatosabbak jól tudják, hogy nagyon sok keresés eredménye az indiai  harci sárkányok világa. Mielőtt belekezdek a keresésbe leszögezném: annyit tudok róla, hogy nagy sárkányos fesztiválokat tartanak és eddig csak egyfajta típust gondoltam látni, ami egy harci sárkány. A zsinór kezelésére használt manjha kifejezés is itt motoz a fejemben, amiről gyakorlatilag semmit nem tudok. Nézzük, mit találok?

Történelem, legendák

 Az első sárkány születési ideje nem ismert, úgy tartják, hogy a VII. században Hiuen Csang és Fa Hein kínai buddhista zarándokok hozták magukkal Indiába a sárkányozás kultúráját. De ennek ellentmond az tény, hogy az indiai sárkányok alakjával megegyező kínai sárkányok egyike sem harcra készült, hanem szórakozásra.

Az indiai sárkányeregetés hagyományainak kezdete ezekre az időkre dátumozható, amikor is a királyok és maharadzsák előszeretettel támogatták ezt az időtöltést. A következő írásos emlék a XVI. századból maradt fent, amiben Ram Singh maharadzsa parancsára sárkánykészítő műhelyt létesítettek, hogy kifejezetten számára készítsenek sárkányokat.

A sárkányeregetésben résztvevőket sportolóknak, a győzteseket pedig hősöknek tartották, akik a sárkányos harcban bátorságukat bizonyították. Azonban a maharadzsák máshogy is ösztönözték az ügyes sárkányosokat, egyúttal maguknak is kiváló elfoglaltságot szerezve. Palotáik tetejéről felengedtek egy sárkányt, amire egy kis erszénybe csomagolt aranyat vagy ezüstöt helyeztek el, amit a palotán kívül elhelyezkedő versenyzők levadászhattak. Azonban a maharadzsák is szerették a pénzt, az utcán cirkáló szolgálók dolga volt a levágott sárkányt az erszénybe elhelyezett díjjal együtt visszaszerezni. Jó kis játék lehetett!
Ugyanebből az évszázadból maradt fent egy miniatűr festményen ábrázolva az a legenda amelyben egy nagyon ügyes sárkányos szerelmes levelet juttatott el választottjának, akit szigorú felügyelet alatt, a külvilág fürkésző szemei elől elzárva tartottak. Vajon hogy ismerte így meg(?), mindegy a legendák már csak ilyenek…

 

Szokások, hiedelmek

Baba Saheb egy vallási tanítókat nevelő család leszármazottja. Mint “kiválasztottat” gyerekkorában a külvilágtól elzárva nevelték egy zárt udvarban, ahol eleinte időtöltésként eregette sárkányait, majd később minden szabadidejét ennek a sportnak szentelte. Elmondása szerint a sárkány az emberi testet, a zsinór pedig a hozzá kapcsolódó lelket jelképezi. A leírásokból kiderül, hogy nem csak a lakosság sárkányozott, hanem olykor orvosi tanácsra a vitalitás serkentése érdekében a módosabb polgárok és uralkodók is kúraszerűen gyakorolták.

Az 1950-es évek környékéről találtam utalást arra, hogy létrejöttek sárkány klubok, ahol az ünnepeken kívül is hódolhattak eme szenvedélyüknek, majd a hatvanas évek derekától még több klub alakult. Ugyanerre az  időpontra tehető az országos versenyek kezdete is, amit már sportként jegyeznek Indiában.
Az egyik kiemelkedő sárkányos fesztivál a január 13-14-én megtartott Makar Sakranti, amit elsősorban a mezőgazdasági betakarítás befejezése után  a déli tartományokat elhagyó monszunok ünneplésére, valamint a tavaszi újjáéledés tiszteletére tartanak meg. A fesztivál -és így áttétesen a sárkányozás- kötődik az egészséghez és anyagi bőséghez. A sárkányos viadalok fontos részei ezeknek a fesztiváloknak, ilyenkor reggeltől éjszakáig megszámlálhatatlan színes sárkány repül a városok felett. A családok étellel és itallal települnek fel a háztetőkre, amiket már előkészítettek a nagy alkalomra. Babonából mindössze 100 rúpiát szoktak felerősíteni a sárkányra, amivel presztízsüket kívánják jelezni.

Sárkány fajták

Egyedülálló jelenség, hogy az indiai sárkányok kizárólag csak harcra készülnek, nem használják eszközeiket szórakozás céljából. Gyűjtőnevük: patang vagy guddi. Felületükön nem található semmilyen díszítés, nem kapcsolódnak hozzájuk vallási hiedelmek. Minden részlet a jobb repülést, a sárkányos harcokban való győzelmet szolgálja. A felületek színezése  és mintája csakis a repülési irány könnyebb megállapítását és a saját sárkány megismerését hivatott szolgálni.

Azonban beleakadhatunk olyan darabokba is amelyek felületét motivummal látták el, ezek kimondottan díszként szolgálnak, úgy mint nálunk a dísztányérok. A forma sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy a japán hata és az amerikai tangler harci sárkányok is ezt a formát követik, bár mindkét fajta azóta változásokon ment keresztül.
A sárkánykészítés mesterségét nem könnyű elsajátítani. Az építő mesterek csak az általuk kiválasztottaknak adják át a készítés fortélyait, a saját műhely anyagainak pontos receptjét. Még a bambusz kiválasztása, annak előkészítése sem mindegy, olajokkal, szárítással  kezelik, különböző eljárásokkal hajlítják a kívánt ívre.
A sárkányok minden esetben bambuszból és selyempapírból vagy mylarból készülnek.(nem összetévesztendő a nálunk kapható mylarral, ez leginkább a vágott virágokhoz használatos celofánnak felel meg!) A legtöbb esetben a gyémánt alakú sárkányok vitorlája egy anyagból készül, melyet egy rugalmas gerincre és egy ívben meghajtott merevítőre feszítenek ki.  Azt hinnénk, hogy ezek egyformák, de az alábbiak szerint lehet csoportosítani őket:

  • patang: a leggyakoribb sárkány, magasság-oldal aránya: 1:1,2. Az feszítő ívre a vitorlát visszahajtással rögzítik, farok gyanánt kis háromszöget ragasztanak két anyagból, amit két élén bambusz merevítőkkel erősítenek.
  • guddi: majdnem annyira népszerű mint a patang, magasság-oldal aránya: 1,2:1. A farok részhez bojtot ragasztanak
  • dedh kanni: kevésbé ismert fajta: kis szélben használják, megjelenésre a patanghoz hasonlít, a fenti két fajtánál nagyobb sárkány, magasság-oldal aránya: 1:1,5

A tukkal sárkányok leginkább a malajziai wau-ra hasonlítanak, gyakorlatilag csak fesztiválok alakalmával kerül elő az észak-nyugati tartományokban.

Kantározásuk igen egyszerű, egy kis fordított V alakban két helyen kapcsolódik a feszítő íven a gerinctől jobbra-balra 2-2 centivel. Ebbe a fordított V-be kapcsolódik a második, nagyobb fordított V aminek másik szára a gerinc, orrtól számított 2/3-hoz esik.
A harci sárkány egy olyan eszköz, ami kieresztett zsinóron (ha csak tartják) lassan ereszkedve kis köröket ír le, de húzásra abba az irányba indul meg igen gyorsan, amerre az orr rész áll. Ha gyenge szél fúj, akkor szokták rángatni a zsinórt, ezzel magasságot nyernek, amit később a harci manőverekhez tudnak felhasználni.

 

Akár egy pillanatnyi tétovázás megpecsételheti a sárkány sorsát, a földre hullva beakadhat a városban bármely tereptárgyba. A földre kényszerített sárkányok reptetői nem keserednek el a “földfogáson”, máris veszik elő újabb sárkányukat és folytatják a harcot. Az igazán szegények és a gyerekek figyelemmel kísérik az eseményeket, a leesett sárkányokat összeszedve csatlakoznak a harchoz. Ez egy játék, amiben mindenki részt vesz, senki nem számolja a másik sikeres vágásának számát.

A nap végére a tereptárgyakat az összegubancolódott zsinórok és a lehullott sárkányok díszítik.

Manjha

A sárkányos harcok célja minél több ellenfél sárkányának zsinórját elvágni, ebből a célból manjha-val és sadda-val kezelik. A manjha a zsinór felső 100 méterére, a többire a sadda, kerül. A sadda egy kevésbé vágó anyag amit a saját épségük megőrzése érdekében használnak.  A manjha őrölt üveg, ragasztó és festékanyag speciális keveréke, amit hosszas eljárással hordanak fel a zsinórra. A zsinórok hossza elérheti akár az 1500 métert is, amit  a kétfogantyús charkhi orsóra csévélnek fel. A fesztiválokat megelőző időszakban városszerte sok helyen látható, hogy két oszlop közé kifeszített zsinórjaikat nagy gondossággal készítik elő, a manjha pasztával hosszú órákon kezelik a felületet, a kívánt érdesség eléréséig. Jelenleg a legjobb anyag a fénycsövek összetört üvegéből és főtt tésztából vagy búza/rizslisztből keverhető. A színeket a könnyebb megkülönböztetés végett használják. A családok féltve őrzik manjha receptjüket, állítólag a maharadzsák idejében volt, hogy őrölt gyémántot is kevertek a ragasztóba. A jelenleg legkeresettebb fajta a panda ami kilenc szálból szőtt pamut zsinór. Létezik még a tees nambar, ami 6 szálból szőtt és a dus nambar ami egy vastagabb fajta zsinór. A zsinór le- és felcsévélését egy segítő intézi. A zsinórok kezelése komoly veszélyeket rejt magában, a hirtelen mozdulatoktól vagy a rántásoktól megcsúszó tenyér és ujjak bőrét pillanatok alatt elroncsolhatja.

Védekezésül ujjaikat, kezük felületét vászonnal, zsinórral vagy bőrszíjjal tekerik körbe. A manjha-s zsinórokkal szerelt sárkányok harcában kétféle technika ismert úgy mint:

  • húzás: a kisebb sárkányoknál használatos technika, mert ezek mozgékonyabbak és könnyebbek. A leírás szerint az eredményességhez javallott magasság a 60-120 méter közötti magasság, majd amikor harcra kész pozíciót vett fel a sárkány, gyors behúzással elvágható minden útba kerülő zsinór. A tapasztaltak ezzel a technikával bármely irányból el tudják vágni ellenfeleik zsinórját (felső-, alsó-, oldalsó érintéssel)
  • eresztés: a nagyobb sárkányokat reptetők technikája. Ebben az esetben a sárkányok akár az 1000 méteres magasságot is elérik, a sárkányeresztő esetenként nem is látja sárkányát. A kiengedett zsinór engedését, felcsévélését a zsinóron beérkező jelekhez igazítja a sárkányeresztő. A legfontosabb, hogy stabilan repüljön a sárkány, majd amikor támadást érzékel lecsévéléssel hiúsítja meg a vágást, a laza zsinóron nem talál fogást az ellenfél. Azt mondják, ehhez nagy gyakorlat szükséges, ez a technika amolyan “túlélő” módja a viadalnak.

Jelenkor

 Már nem is meglepő, ha a harci sárkányos fesztiválokról írok ezek után, mint jelenkori eseményekről, hiszen ebben az országban -sárkányozás terén- minden ekörül zajlik. Az egyik ilyen ünnep a fent már említett Makar Sankranti ami alatt a sárkányosok már-már a józan ész határát súrolják. Ugyanis India nem a biztonságosság fellegvára, a családok izgalmas időtöltése a háztetőkön olykor elképesztő fordulatot vehet. Nagyon sok cikket találtam sérülésekről, halálról a fesztiválok alatt. Nagy általánosságban a háztetőkről esnek le a vérszemet kapott sárkányosok, de beszámolnak a kezelt zsinór által elszenvedett vágásokról, motorosokról akik a zsinórokba akadnak, felügyelet nélkül a sárkányt eregető gyerekekről, akik kifutottak a sárkány után egy forgalmas útra, és még sorolhatnám… Az ünnep előtt felélénkül a város forgalma, hiszen a két napos esemény alatt családonként akár többen is versenyeznek, mindenki a zsinórok és a sárkányok kiválasztásával foglalatoskodik. A sárkánykészítő műhelyek erre az időpontra már felkészülten várják a versenyzőket, jókora mennyiségű és választékú zsinórszettel és sárkánnyal. Már hónapokkal az esemény előtt az egész családnak elfoglaltságot ad a sárkánykészítés, zsinórokat kennek, bambuszt hasítanak és faragnak, ragasztót kevernek, papírt vágnak. Az esemény előtt pár nappal átmenetileg megnyílnak a város szíveiben az „Patang Bazaar”-ok. A portékáikat árulók tömegével hozzák saját modelljeiket, amit akár a földre felhalmozva árulnak. Az egyik cikkben megszólaló sárkányárusok egyike több mint 5.000 db(!), míg a másik 3.500 db aznap eladott sárkányról számolt be. Ahogy mondja: “ezen a napon szegények és gazdagok egyaránt eresztik sárkányaikat, ilyenkor tucatszám veszik a versenyzők, akik inkább a saját technikájukhoz passzoló drágább sárkányokat vásárolnak, az ár ilyenkor nem számít. Az anyagok és méret függvényében egy hagyományos harci sárkány ára 4 és 450 rúpiát taksál. (átszámolva a 4 rúpia 10 fillért, 450 rúpia pedig 11 forintot ér) Egy nagyobb, külföldre is szállító sárkánykészítő műhely, ahol 20 embert foglalkoztatnak arról számol be, hogy évi 300 ezer példányt készítenek. Óvatos becslések alapján egy fesztivál Gujarat-ban mintegy 4 millió (!) sárkányt használ el egy nap alatt.

Az országban egyre több sárkányos klub jön létre, meglátva a sport adta lehetőségeket és a fiataloknak átadandó hagyományokat. Egyes jól menő klubokat külföldi fesztiválokra is meghívnak, hogy szélesebb körben ismertessék meg vendégeiket az indiai sárkányos hagyományokkal. Viszont veszélyes kiegészítőjükkel ellátott sporteszközük szemet szúrt a hatóságoknak, így az ebből adódó sérülések elkerülése végett 2005-ben több városban is megtiltották a strandokon és nyitott területeken a harci sárkányozást az ünnepeken kívül. Viszont sikeres pilótáikat jobban semmi más nem jelzi, mint az a tény, hogy 1996-ban a Franciaországban megrendezett Harci Sárkányos Bajnokságon a második helyet sikerült elhozniuk.  Az egyik ilyen klub innen érhető el: http://www.indiankites.com/introduction.html

A beszámolók egyikében olvastam, hogy  egyre több helyen lehet kapni színes, mintás, külföldi sárkányokat, amik kiszorítják a hagyományos fajtákat. A kereskedők a nagyobb kínálattal próbálják rávenni a tömeget, egy kis élménysárkányozásra, túlnyomórészt olcsó kínai (nem minőségi) cuccal. Nem csak sárkányokat hoznak magukkal, hanem zsinórt is árulnak, amit eleinte előszeretettel használtak, mert jócskán erősebb volt mint a hagyományos indiai. Ez nagy népszerűségnek örvendett, hiszen használójának sárkányzsinórját sokkal nehezebben lehetett elvágni.  De hamar kiderült, hogy kemény árat kell fizessenek az e mellett döntők, ugyanis kiderült, hogy a zsinórok fémet tartalmaznak, amelyek a szigetelés nélküli villanyvezetékekre visszaesve áramütést okoznak.
A fesztivál központi helyére évről évre egyre több ember látogat el, köztük számos  turista, akik magukkal hozzák sárkányaikat is a fesztiválra.A hagyományos egyzsinórosokon kívül már megjelentek az indiai sárkányosok tulajdonában lévő 3D, két- és négyzsinóros sárkányok is.
A közelmúltban készültek -a hagyományoktól eltérő módon- felületükön politikai üzenettel ellátott sárkányok is, amelyeken az általános korrupció ellen tiltakoznak.
Nem ez az egyetlen ilyen eset, az ügyes kereskedők rájöttek, hogy a Kalkuttában tartott krikett VB-re érkező hazai és külföldi vendégek előszeretettel visznek magukkal haza valamilyen szuvenírt.

A patang sárkányokra a részt vevő országok zászlóját felfestve készítettek könnyen szállítható, érdekes ajándékot, amit tömegével sikerült eladniuk. Ügyes!

Ahmedabad-ban érdekes sárkánymúzeumot is meglátogathatunk, ahol főként az indiai harci sárkányok díszített darabjait állítják ki. A múzeum 27 éves, az alapító édesapjától örökölte az értékes sárkányokat, aki minden évben az ideiglenesen nyitva tartó patang bazaar-ban a kidolgozott, esztétikus darabokat szerezte be. A hazai készítésű sárkányokon kívül a múzeum betekintést enged a világ sárkányos szokásaiba, bemutatja a sárkány fajtákat és azok felhasználásának módjait. Néhány közeli kép a sárkányokról.

Azt gondolom, hogy ezek az ünnepek kimagaslóan fontos és izgalmas események lehetnek, ahol a sárkányeresztők ügyességüket megmutathatják a közösség előtt. A képeket elnézve egy kicsit irigy is vagyok, hogy vannak még emberek, közösségek, települések akiket egy játék ennyire összetart.

Források:
http://www.csun.edu/~ghsiung/fighters2.html
http://www.the-south-asian.com/June2002/Baba_Saheb_Kite_aficionado.htm
http://fighterkitecentral.com/pdfs/KitesinIndia.pdf
http://articles.timesofindia.indiatimes.com/2011-01-18/jaipur/28361240_1_kite-rooftop-family-members
http://articles.timesofindia.indiatimes.com
http://www.telegraphindia.com/

http://www.colombiankites.com/Spring%20KITING%20-%20India.pdf
http://jyoti-kothari.hubpages.com/hub/makar-sankranti-kite-festival-of-India-patang-guddi-utran-uttarayan
http://www.daylife.com/photo/08tS9U3gxM0zB?__site=daylife&q=Commonwealth+Games
http://in.reuters.com/article/2011/02/23/idINIndia-55090020110223
http://groovyganges.org/2009/01/kite-festival-in-varanasi/
http://flickrhivemind.net/flickr_hvmnd.cgi?method=GET&sorting=Interestingness&photo_type=250&page=2&noform=t&search_domain=Tags&photo_number=50&sort=Interestingness&tag_mode=all&textinput=india,patang&search_type=Tags
http://www.dnaindia.com/mumbai/report_keeping-dying-kite-flying-traditions-alive_1220522
http://www.thehindu.com/life-and-style/kids/article2888497.ece
http://msspfollen.blogspot.com/2010/02/kite-museum-ahmedabad.html

Share Button

Szólj hozzá!

%d blogger ezt szereti: