Zebegényi fesztivál 2012.09.29 httomi szemszögéből

Share Button

Ez volt az első olyan fesztivál aminek én nem néztem utána és nem ellenőriztem róla semmit. Jelen helyzetben hagytam magam sodorni az árral. Így, hogy semmit nem tudtam róla csak a plakátot néztem meg, nagyon nagy kíváncsisággal indultam neki a napnak. Mivel sárkányos rendezvénynek volt hirdetve már rossz dolog nem lehet. Sajnos csapatunk  nagy része nem tudott eljönni így viszonylag kis társaság verődött össze. Szokás szerint a 3S törzsgárdája is megjelent, de ők is limitált résztvevővel képviseltették magukat. Így utólag visszagondolva, ha mind a két csapatból szokott létszámmal érkezünk  plusz sárkányaink, akkor szegény “civilek” hol lettek volna? Erre a gondolatmenetre még később visszatérek…..

Szóval megbeszéltek alapján reggel átgurultam Humanual barátomhoz, hogy az ő lovacskájával hódítsuk meg Zebegényt. Reggeli gyors átpakolás és sarik ellenőrzése után irány a rét….
Kicsit szokatlan volt, hogy csak ketten megyünk a megszokott zsúfolt autóhoz képest, mikor még a tükörről is sárkány vagy István fityeg le ( Fényképezés céljából)
Azért mi is csináltunk elmaradhatatlan autós képet!

Mondjuk így sem volt rossz, mert legalább tudtunk megint nyugodtan beszélgetni az élet nagy dolgairól és az oldallal kapcsolatos tervekről és ötletekről. Bár szemünket nem vettük le az út széli fák koronájáról időnként aggodalmunknak adtunk hangot, hogy “ugye te is hoztad a Ninját?”  (Aki nem tudná mi az a Ninja : null szeles egyzsinóros sárkány)
Sima nyugodt utunk volt, itt-ott felfedeztük a  sárkányos rendezvényre utaló hirdetőtáblákat amin jót mosolyogtunk, hogy igeeeeeen jó felé haladunk.
Amit én hiányoltam vagy nem voltam elég figyelmes, hogy Zebegény belterületén Pest felől érkezve nem láttam útbaigazító táblát……
Szerencsére a sárkányos rendezvénnyel egy időben tartották  a Tökfesztivált is. Ezért az út szélén forgalomirányító munkások voltak akik kedvesen útbaigazítottak minket.
Meredek kaptató után elsőnek érkeztünk meg a helyszínre. Gyors helyzetfelmérés után úgy döntöttünk, hogy szokásunkhoz és sárkányaink mennyiségéhez idomulva a reptető hely mellé parkolunk. Kicsit tanácstalanul álltunk a nagyon kis bekerített rész mellet, hogy ez most itt mi? Kettőnknek még csak-csak elég lett volna a hely, hogy reptetés közben ne zavarjuk egymást. De tudtuk, illetve reméltük, hogy nem csak mi leszünk akik zsinórt ragadnak.

Másik probléma a bekerített résszel meg az volt, hogy az uralkodó széliránynak pont keresztbe betettek egy nagy pótkocsit “színpad, kihangosítás címszóval” ami teljesen megkavarta az amúgy is gyenge szelet.
Átlépve minden aggodalmunk villámgyorsan zászlókat kitettük és betáraztuk a revóinkat.
Megérkezett Sunc barátunk is aki szintén homlokráncolva tekintette meg a bekerített részt és szavak nélkül is lehetett érteni a kifejezést, amit most nem fordítanék le…
Ezt a nagy bakit betudtuk annak, hogy még csak másodszor került megrendezésre a fesztivál. Amit viszont nagyon hiányoltunk, hogy a rendezők nem kerestek meg minket bemutatkozás céljából, vagy egyeztetés miatt. Ugyan az elején jött két fiatal srác, de semmi érdemleges infót nem kaptunk….
Nekem első ránézésre inkább tűnt falunapnak a dolog mintsem sárkányfesztiválnak. Sok rendezvény után amin már részt vettünk joggal vonom le szerintem ezen következtetéseket illetve jogosan formálok kicsit kritikus véleményt. Bár az összvéleményem a hibák ellenére (amik persze nem olyan nagyok) nagyon is pozitív lett a nap végeztével.Sajnos a kis területnek köszönhetően és a nem várt embertömeg miatt (rendezők részéről)  csak pár perc élménysárkányozást tudtunk bemutatni Humanuallal.


Majd később még a revókat is ki kellett menteni a területről mielőtt szét nem taposta volna a hömpölygő tömeg.
Lassan közeledett az ebédidő és Tibi barátunk nekiállt grillezni némi táplálékot éhező zsinórrángató barátainak
Alig ettük meg az ebédünket négy gyönyörű “Amazon támadott le minket egy elég viharvert sárkánnyal aminek hiányzott minden merevítője és szakadt volt a vitorlája. Tündéri mosoly közepette mondták, hogy olvasták a neten, hogy mi javítunk sárkány és ki is lehet próbálni nálunk mindenféle repülő dolgot. Én  a javításnál lefagytam és újratervezést indítottam, mert ezt még nem hallottam rólunk.

Természetesen mindenkinek segítünk, ha sárkányával gondja adódik és ha van rá lehetőségünk meg is csináljuk azt. Engem kicsit váratlanul ért a dolog. Sárkány állapotából adódóan jelen körülmények között nem tudtunk mit csinálni vele. Javítást mellőzve rátértünk a “tesztelésre” . Mivel a lányok nagyon lelkesek voltak és látszott, hogy nem kétbalkezes próbálkozókról van szó, így megkockáztattam, hogy kezükbe adom féltett trükksárkányom. Persze gondos oktatáson vettek rész, hogy mikor mit csináljanak. Nagyon jó “tanítványoknak” bizonyultak, mert tapasztalatból mondom, hogy sokkal nehezebb emberekkel is volt már dolgunk egyéb  rendezvényeken.


Trüksárkány alapjai után rátértünk a sokkal több izgalmat ígérő paplanernyőzésre.
Kicsit aggódva mertem a lányoknak igent mondani erre a kérdésre, mert mint ahogy a képeken is látszik nem a “ballaszt” kategóriába tartoznak. Az ernyő viszont akár 200 Kg húzóerőt is ki tud fejteni, ami -lássuk be- nem kevés az őt megzabolázni vágyó hölgyek tömegével szemben.
Megfelelő oktatás után és elmagyarázva illetve kipróbálva minden biztonsági funkciót hagytam, hogy átérezzék a szél erejét. Bár alig volt szellőcske a lányok nagyon élvezték még ezt is.

Sajnos az egyik bátor leányzó kapott egy kisebb befújást (nem várt széllökés) és belekóstolhatott az ernyő igazi erejébe amit heveny rétfelszántásos gyakorlattal vezetett le.
Szerencsére sértetlenül állt fel az esésből. Ez elkerülhető lett volna, ha elengedi a karokat és hagyja működni a biztonsági fékzsinórokat. Bár tapasztalatból mondom, hogy az első két-három esésnél SENKI nem engedi el. Annyira magával ragadja az élmény az embereket, hogy elfelejtik elengedni……
Egymás után kötöttem be őket a beülős trapézba és magyaráztam nekik a biztonságos reptetés alapszabályait.
Én mint hű fegyverhordozó csak róttam a dombot fel és le illetve próbáltam magyarázni a technikát miként is tudják repülésre bírni az ernyőt (bátor és csinos hölgyekért ez a minimum)

Sajnos az idő nagyon elrohant és így indulniuk kellet a lányoknak is, hogy még világosban hazatekerjenek. Mivel nagyon élvezték így lejegyezték az elérhetőségeinket és ígéretet tettek, hogy jönnek legközelebb is illetve ha tudnak meglátogatnak minket a törzshelyünkön  egy kis ernyőzésre.
A sok bámészkodó emberből már csak egy fiatalember merte a lányok után kipróbálni az ügyességét.
Sajnos nagyon bátortalanok az emberek és nem mernek nyitni az újdonság felé. Nem egyszer találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ez most mennyibe kerül a próbakör? Kár, hogy nagyon anyagias, haszonszerző világban élünk. Szerencsére egy olyan csapat tagja lehetek akik önzetlenül segítenek másoknak új dolgokat megismerni.
Kezdet beesteledni és mi a zászlóinkon kívül mindent elcsomagoltunk.
Leültünk a székeinkre Humanual, Sunc és jómagam és laza beszélgetéssel és “koncerthallgatással” zártuk a napot.

Igen………jövőre ismét jövünk!

Beszámolók

Rendezvényekről, kiruccanásokról, utazásokról bővebben, avagy csak tényszerűen. Küld el Te is élménybeszámolód, hogy mások is "részt vehessenek" benne.

Share Button
Kategória: Beszámolók, Magazin | A közvetlen link.

Szólj hozzá!