A magasságrekord – Cikkek

Share Button

Az eresztőzsinór az ember és a sárkány kapcsolata, van úgy, hogy ebből kettő, három vagy négy van. Minden komolyabban eregető tarsolyában van több zsinórszett, amik különbözni szoktak erősségük és hosszuk szerint. Van úgy, hogy rövidebbet használ a pilóta és van úgy, hogy a hosszabbat fogja munkára, függhet ez a széltől, hangulattól, vagy, hogy mire készül a sárkányozó. Ezúttal, ez a bejegyzés azt a rekordot tárgyalja, amihez igencsak hosszú zsinórra, és alapos felkészülésre volt szükség, ez pedig a sárkánnyal beállított magasságrekord.
A magassági rekord beállításához ám csapatmunkára volt szükség, a társai mind a repüléshez szükséges építésben és egyéb tudnivalókban voltak segítségére:

  1. Richard Synergy csapatkapitány és a sárkány építője
  2. Dave Hudak meteorológiai kutató, aki a repülés megfelelő időzítését vállalta magára
  3. Andrew McCoubrey villamosmérnök, aki a csörlőzéshez nyújtott segítséget, valamint elkötelezett nagy magasságú sárkányeresztő
  4. Dan Leigh a deltasárkányok szakértője és fejlesztője, szintén nagy magasságokba  eresztő

Történt mindez 2000 augusztus 12.-én Ontario államban, Richard Synergy jóvoltából. Megépítésre került a “Milibar Mesenger” nevű delta sárkány, ami csaknem 8 kg súlyú, 9 méter fesztávú, közzel 25 nm felületű magasságostromló eszköz volt. Synergy 4422 méter magasságot ért el a deltával, az eresztéshez szükséges zsinór kevlárból készült. A sárkány állásszögét minden esetben a szél erejéhez hangolta egy szerkezet, ami automatikusan figyelte a vonóerőt, ekkora felületnél meglehetősen óvatosnak kellett lenniük, az utánfutóként hordozható csörlő és az autó közötti kapcsolat húzóerejét is állandóan szenzorokkal figyelték.
Az előkészületek között óriási szerepet játszott a légi közlekedés figyelése,  hiszen egy betévedt repülő óriási balesetet idézhetett volna elő.

Millibar Special

A csörlő fejlesztése közel három évig tartott, 4 db 1 lóerős motor hajtással működött. A motorok erejét egy kuplungrendszer adta össze lánchajtáson keresztül a csörlődobra. A legnagyobb sebessége 4,3 méter/mp. volt. A csörlő érzékelte a zsinór feszülését, a sebességet, valamint a gyorsulást. A motorok erejét hidraulikus kuplung szabályozta, és így adta át a vonóerőt a zsinórnak, az egész szerkezet pedig lengéscsillapítókkal volt ellátva, kiküszöbölendő a szélerősség változásait.
Egy jól bevált kiegészítő felszerelés is volt a sárkányon, ami állt egy jeladóból, annak 2 méteres antennájából, illetve egy stroboszkópból (nagy fényerejű villanófény). Ezekre azért volt szükség, hogy a leszállt sárkányt megtalálják, ráadásul benne volt a pakliban, hogy ez nem kontrollált esemény lesz, a magasságmérő eszköz az adatokkal pedig elvész.
Amikor először hallottam erről a rekordról, és elkezdtem keresgélni a témában, nem gondoltam volna, hogy ilyen műszaki háttér szükséges, aztán amint elmélyedtem a technikában, úgy vált világossá, hogy dőreség lenne a fenti eszközök nélkül belekezdeni.

Már az előkészületek alatt is sok problémájuk akadt. A helyszín kiválasztásakor figyelembe kellett venniük elsősorban a szél szempontjából a legkedvezőbb pontot, ahol a hosszú zsinór számára is elegendő helynek kellett rendelkezésre állnia. Miután megérkeztek a kiválasztott helyszínre, szomorúan konstatálták a tényt: 1 méter magas búza fedte a területet, holott a helyi gazdával szóban megállapodtak a terület használatáról. Egy közeli már betakarított búzatábla lett a nyerő!

A nap folyamán a következő események történtek:

A zsinórdob

3 óra 30: Az első felszállási kísérlet kudarcba fulladt, a csapat némaságba burkolódzott a döbbenettől, azonban a második alkalommal, a földi-start személyzet rádión jelzett amikor kedvezőnek ítélték meg a széljárást. Ekkor már sikerült a start, azonban egyből észrevették, hogy a csörlőre szerelt zsinór mérő bemondta az unalmast. A napsütéses idő sokat segített a felhőalap eléréséig, a felszálló termikek segítették az emelkedést. 1200 méter magasságban a szél szeszélyes változásai bizonytalanná tették újfent a sikeres magassági rekord ostromlást, mintegy 30 percig alig emelkedett. Az idő teltével azonban a kis húzásokból azt becsülték, hogy 3000 méter magasságot érhettek el.

Az állásszög beállítását szolgáló szerkezet

2 – 4 óra között: Körülbelül ebben a magasságban történt egy újabb esemény: a csörlő elé, kb 20 méterrel, több cövekkel rögzített egyik gumi lengéscsillapító elszakadt, ami a szél ingadozásából adódó hirtelen zsinór rántások kiküszöbölését volt hivatott enyhíteni. Csomózás és rögzítés után már hibátlanul tette a dolgát. A következő időszakban a beszámoló szerint egyenletes, a sárkány számára kedvező széljárás volt, egyenletesen tekeredett le a dobról a maradék zsinór.
5 óra 20: az eresztés ideje alatt is meggyűlt a bajuk a felszereléssel. A kevlár zsinórjuk az egyik csigába mélyen belevágott, ezzel bizonytalanná tette az eresztés folytatását. Kénytelenek voltak tehermentesíteni kézzel a csigát mintegy 34 percig, amíg a többiek lecserélték az elhasználódott alkatrészt, eközben a sárkány közel 4000 méter magasságban repült. Csendben megjegyezném, hogy ezzel valószínűleg egy újabb rekordot jegyezhettek volna be, a legnagyobb magasságban eresztett sárkány, amit “humán erőforrással” eregettek.
Miután folytatták a sárkány engedését, késő délután előbukkant a csörlődob agya, amin a kezdetekkor 7200 méter zsinór volt.

A csörlő

Éjszaka 10 órakor a zsinór felcsévélését megkezdték, ugyanis a kanadai hatóságoknak ígéretet tettek, hogy ekkorra már nem zavarják a légteret. A csévélés közben újabb javításra került sor, a szálvezetőbe a fokozott terhelés miatt  a zsinór komolyan bevágta magát, egy kiegészítő vezetőcsigával váltották ki a hibás alkatrészt. A zsinórt kb 2000m/óra sebességgel húzták be, Synergy elmondása szerint ez volt az egész esemény legizgalmasabb része, ugyanis a sötétben a fokozott zsinór terhelés mellett bevont sárkány elszabadulva bárhova elrepülhetett volna.
Az utolsó ezer méter alatt is okozott némi fejtörést a sárkány az eresztőknek, ekkorra ugyanis elállt a szél.  A sárkány repülését ilyenkor csak a csörlő behúzása tartja fent és mivel nincs meghatározott szélirány, a sárkány elkezd kóvályogni. El is vesztették a sötétben az irányítást, az eresztők az éjszaka kellős közepén a csörlőtől 100 méterre fogták el az önállósodott sárkányt. A behúzás alatt a fokozott zsinórfeszültségtől a sárkányra szerelt állásszög beállító berendezés elállítódott, a sárkány orra lefelé mutatott, ettől kezdett el irányíthatatlanná válni.
A gyors összerámolás után a magasságmérőket kezdték el böngészni. Hamar kiderült, hogy a műszereket nem sikerült folyamatos rögzítésre bírni, hanem csak a legmagasabb értéket olvashatták le.
Az A jelűn 14580(4607 méter), a B jelűn 14720 láb magasságot regisztrált.

A csapat nagyon szerencsésnek érezte magát, az időjárás kegyes volt hozzájuk, tervük végrehajtásához elegendő szél állt rendelkezésre és jó idő. A zsinór nagyon ritkán állt 35° alatt, általában a 45°-os szögben sikerült ereszteniük, ami folyamatos emelést jelent.

A magassági rekordot a kijelzőkön látható értékekből az eresztés helyszínéül szolgáló tengerszinthez viszonyított magassági érték, páratartalom, és mindenféle korrekciós szorzó számítása után 14509 láb (4422 méter) magasságban jegyezték be.

 

Cikkek

A sárkányozással kapcsolatos történetekről, emberekről, feltalálókról és érdekességekről találhatsz cikkeket.

Share Button
humanual

humanual névjegye

2010 év elején kezdtem a sárkányozással foglalkozni. Azóta megszállottan próbálom szélesebb körben megismertetni mindenkivel ezt a nagyszerű szeles sportot. Az oldal létrehozásával szeretnék támogatást és információt nyújtani minden érdeklődőnek, közösségi bázist a sárkányosok számára.
Kategória: Cikkek, Magazin | A közvetlen link.

Szólj hozzá!