Papírsárkány, avagy a teremtés csodája – Magazin

Az alábbi interjú a parentia.hu oldalon jelent meg Bodóczky István képzőművész-tanár úrral, a ‘Papírsárkány’ és a ‘Sárkányépítés (Saját kezűleg)’ című könyvek szerzőjével. Nem csak érzékeny festői felületekből álló képeiről és 3 dimenziós alkotásairól híres, hanem sárkánykonstrukcióiról is (nemzetközi színtéren “az aszimmetrikus sárkányok mestereként” vált ismertté), valamint arról, hogy a vizuális nevelés kitűnő szakértője és művelője. Úgy érzem érdemes átmenteni ide a sarkany.info -ra is, nehogy elvesszen az Internet mély bugyraiban. A két részes interjú első részét olvashatjátok alább.

Itt a tavasz, a napsütés, és a langyos szellő csalogatja a családokat sárkányt eregetni. Megkértük Bodóczky István képzőművész-tanárt, a sárkányépítés messze földön híres szakértőjét, hogy avasson be minket a sárkányépítés tudományának rejtelmeibe. A beszélgetés első része arról szól, hogy miért olyan fontos már kisgyerekkorban átélni az alkotás élményét, és hogyan lehet egy gyerek természetes érdeklődését kipuhatolni, okosan támogatni és kibontakoztatni.

Hogyan telt a gyermekkora, milyen események inspirálták arra, hogy a művészpálya felé induljon? 

Gyerekkoromban az összes szünidőt falun töltöttem, a két nagymamámnál, a testvéreimmel együtt a Viharsarokban, Mezőkovácsházán. Csodálatos gyerekkor volt, én paradicsomnak éltem meg azt a falut, ott töltöttük a szünidőt az első naptól az utolsóig. Gyerekkoromban még nem sárkányoztam, az csak később kezdődött. Szerettem viszont egyedül lenni, sokat játszottam magamban, fabrikáltam, így édesanyám azt gondolta, hogy ha ennyire szeretek egyedül lenni, akkor talán majd erdész leszek… 

De végül teljesen más pályára került. A szülei hogyan segítették kibontakoztatni Önben a művészi hajlamot? 

A szüleim inkább csak próbálták kitalálni, hogy nekem mi lenne a jó. Látták, hogy szeretek tárgyakat, játékokat készíteni, rajzoltam is sokat, ezért azt gondolták, hogy a művészet talán érdekelni fog. Ezért tíz-egynéhány éves koromban Szegeden beírattak egy magán rajziskolába. A rajziskolát Földes Sándor festő vezette, majd amikor Kecskemétre költöztünk, az ottani tanárom, Gál Dezső – Münchenben végzett, remek akvarellista – készített fel a művészeti gimnáziumra. Ha vele nem találkozom, nem hiszem, hogy én a művészeti gimnáziumba kerültem volna. 

1972 óta tanít a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Nem vesz el sok időt az alkotástól a tanítás?

Mára már azt gondolom, hogy a tanítás a legnagyobb művészeti projektem. Szép fokozatosan rájöttem, hogy a tanítás ugyanúgy művészeti tevékenység, csak éppen embereket alakítok, nem anyagokat vagy élettelen tárgyakat. 

Az anyagok alakításának képességére való nevelést, illetve a vizuális kultúra fejlesztését hogyan lehet elkezdeni kisgyermekkorban? 

Azt mondják, hogy a gyerekek alakulása, „nevelődése”, már az anyaméhben elkezdődik, átivódik beléjük a kultúra, a szellemi környezet. Ha valamit adhatunk a gyereknek, akkor az az, hogy törődünk, foglalkozunk vele, az még pénzbe sem kerül. A vizuális nevelés elég általános fogalom, maga a nevelés a fontos. Annak viszont rengeteg vizuális eszköze van, gondolok itt a tárgyalakításra, a rajzolásra, a bábozásra… A manuális tevékenységre nagyon nagy szükség van, különösen ma, amikor a gyerekek jelentős része már szinte csak billentyűnyomkodásra használja a kezét. 

Az Ön tapasztalatai szerint mi a jelentősége, a szerepe a manuális tevékenységeknek a gyerekek nevelésében?

Az egyik az, hogy a manuális tevékenységek által a gyerekek megtapasztalják a valódi világot. Közvetlen, taktilis, szagló, halló, látó érzékszerveiken keresztül kapcsolatba kerülnek az anyaggal. A másik fontos dolog az, hogy egyúttal megtapasztalják a teremtés csodáját is. Azt ugyanis, hogy a gyermek egy halott anyagból valami mást, valami értelmeset tud létrehozni, tehát teremteni tud, csak ilyenkor éli át. Ha lenyomok egy billentyűt, és aztán a képernyőn megjelenik valami, az teljesen absztrakt. Azt nem én csináltam, azt a gép csinálta, tehát ki van vonva belőle az én közvetlen teremtő aktusom. De mondjuk a ciroknád, amivel mi gyerekkoromban a falumban játszottunk, nekünk olyan volt, mint ma a LEGO: azt mi alakítottuk olyanra, hogy az legyen belőle, amit mi elképzeltünk. Ez a teremtés: a halott anyagból valami mást, valami jelentéssel bíró dolgot hozunk létre, legyen az egy anyák napi szívecske vagy egy állatfigura. Ezt csak a manuális tevékenységekkel érjük el.

A manuális tevékenységek fejlesztik a kéz-agy koordinációt is; amikor alkotunk valamit, először a fejünkben jelenik meg a kép, és aztán ahhoz igazítjuk az összes mozdulatunkat. A teremtés nem úgy történik, hogy össze-vissza nyomkodjuk az anyagot, és akkor véletlenül kijön belőle valami, hanem eleve valamilyen szándékkal kezdjük alakítani, és ez természetesen fejleszti a fantáziát is.

Hogyan ösztönöz alkotásra a papír?

A papír az az anyag, amely ma a legevidensebb a gyerekek számára, hiszen ma többnyire papírt kap mindenki, aki rajzolni akar. Régen ez nem így volt, az írást is palatáblán kezdték, és nem mindjárt füzetekbe. A papír ugyanis az 1800-as években még nagyon drága volt. Például az első zsinóros sárkányokat sem papírból csinálták a magyar gyerekek, hanem szélmalomvitorlák lerongyolódott vásznaiból, vagy abból, amit épp otthon találtak. Van is egy Arany János-vers az apró darabokból összeragasztgatott sárkányról:

„Még ifju benne minden íz,
Még szívós az élet-csiríz,
Mely összetartja tagjait, 
Különnemű darabjait. 
Mert nem szabad felejtenem,
Mennyi különböző elem,
Hányféle rész s mily gyülevész
Foltjaiból lett ő egész.”

 Ha már a sárkányt említette, a tanár úrnál mikor kezdődött ez a szenvedély?

Mint már említettem is, nem gyermekkorban kezdődött. Az első két fiamnak kezdtem el papírsárkányt csinálni. Akkor Magyarországon ennek a témának még nem volt irodalma, úgyhogy fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá. Ezt elmeséltem egy barátomnak, aki felhívta a figyelmemet a szomszéd kisfiúra, aki nagyon jó papírsárkányokat készített. Kért tőle egyet nekem, a barátom grafikus felesége pedig nagyon szépen kifestette, és így ajándékozták nekünk. Ezzel mentünk először Csobánkára sárkányozni. Az az első sárkány sajnos lezuhant egy nagy, saras mezőre, és ott tönkrement, a gyerekeim pedig kétségbeestek. Vigasztalásul csináltam nekik egyet, kettőt, hármat, majd tízet, százat, ezret… Azóta abba se hagytam. A gyerekek időközben kinőttek a papírsárkányozásból, de én horogra akadtam és csináltam tovább.

Hogyan történt, hogy egy hétköznapi játék az ön kezében művészeti objektummá alakult át? 

Elkezdtem kutatni, külföldről beszereztem egy könyvtárnyi anyagot, a legfontosabb épp akkoriban jelent meg Angliában, David Pelham nagy sárkányos könyve, amit sárkányos bibliának tartottak abban az időben. Ebből a könyvből elég sok sárkányt megcsináltam, többségük textilből készült. Kipróbálgattam, működtek, és ez nagy örömmel töltött el. Az első kiállításom, ahol a sárkány mint művészeti alkotás jelent meg, a 70-es években volt a Stúdió Galériában. De egyébként ma is kétféle sárkányt csinálok: az egyiket kifejezetten repítési célból, a másikat pedig műalkotásként, de ha akarnám, azt is repíthetném. Egyszerűen azért, mert olyan anyagokból van, ami alkalmas arra, hogy repüljön.

Megjelent itthon két könyve is a sárkányokról, a készítési technikákról. 

Igen, az első könyvemet zömmel olyan sárkányokból csináltam, amelyeket nem én találtam ki. A másodikat pedig, amelynek Papírsárkány a címe, azért csináltam, mert az elsőhöz varrógép kell és drága textilanyag, ezért igazából felnőtteknek szól. A második könyvem bármilyen papírból, akár a szemétből kiszedett papírzacskókból is elkészíthető, egyszerű, filléres sárkányokat tartalmaz. Ez egy jól használható kötet a gyerekek és a szülők számára egyaránt.

Interjúnk második részében Bodóczky tanár úr beavat minket a sárkánykészítés rejtelmeibe, hogy a sárkányépítés garantáltan sikerélmény legyen.

Zsákai Péter

Zsákai Péter névjegye

Harminckettedik születésnapomra nővéremék megajándékoztak egy gyémánt sárkánnyal. Hamar beleszerettem a sárkányeregetésbe, indítottam egy sárkányos blogot: http://sarkanyereszto.blogspot.com Szabadidőmben a sárkányozás mellett szeretek fotózni. A fotóblogom címe: nematartomany.blogspot.com
A bejegyzés kategóriája: Magazin
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.


+ egy = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>