XIV. Sárkányok napja – ahogy én megéltem – Beszámolók

Share Button

14. alkalommal került megrendezésre a Sárkányok napja Szentkirályszabadján, nekem ez volt az első sárkányos rendezvény, amin résztvettem. A sarkany.info -s kollégákkal már előre lezsíroztuk, hogy beférek a kocsiba ötödiknek Judit, Amathil, Humanual és Httomi mellé. A Boráros téren csatlakoztam a két ‘H’ betűshöz :), majd a budaörsi Decathlon felé vettük az irányt Juditért és Amathilért. Humanual vezet, Httomi navigál. Egy úttévesztés után véletlen az autópályán kötöttünk ki. Eljátszottunk a gondolattal, hogy akkor már le se megyünk. Erre Tomi kiabált és integetett a kocsiból a Decathlon felé a távolba: “Amathiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil, Judiiiiiiiiiiiiiit! Sziasztoooooooook!!!” 🙂
Az “újratervezés” és némi budaörsi kirándulás után mégis a Decathlon előtt teremtünk. 🙂 Megbeszéltük, hogy faarccal elgurulunk Amathil-ék előtt, mintha észre sem vennénk őket. Már velem is meg akarták játszani ezt a srácok, de végül Amathil-éknál sem sikerült. 🙂 Kiszálltunk, Judit és Amathil átvette a Httomi által saját kezűleg készített sarkany.info -s pólót. Én spórolásból nem kértem, de megbántam, mert szépen nézett ki a csapat egységes viseletben.

Kocsiba be, irány Szentkirályszabadja. Közben ismerkedtünk egymással. Én Velük, ők velem, hiszen most sikerült először élőben találkoznunk. 🙂

Mentünk, mendegéltünk. 🙂 Jó társaságban gyorsan szalad az idő. Hipp-hopp a Balaton mellett találtuk magunkat és a 71-es büfé nevű helyen megálltunk. Az étlapon mindenféle tojás reggelit ajánlottak nekünk, de Tomi kitalálta, hogy együnk bundás kenyeret. És a következő pillanatban már el is intézte. Várakozás közben Judit beavatott bennünket, hogy mit is rejt egy női táska és kérésünkre tételesen kipakolta az asztalra. Meglepődtünk mi minden belefér! 😀 😀 😀

Reggelizés közben csatlakozott hozzánk Tomi kollégája és kisfia, Csongor. 7 főre bővültünk.

A bundáskenyér után kocsiba be és rövidesen Szentkirályszabadjára érkeztünk. A rendezvény jól ki volt táblázva, elsőre odataláltunk! 🙂 Mire mi odaértünk, már jópár egyzsinóros volt fenn az égen. A szél előrejelzések nem biztattak minket sok jóval, ezért öröm volt látni, hogy mégis repülnek a sárkányok. 🙂 Körbenéztünk, felmértük a terepet, megismerkedtünk a szervezőkkel. Humanual regisztrációjának köszönhetően a szervezőktől “üstjegyet” kaptunk, ami mint utóbb kiderült, babgulyás ebédet jelent. Jól esett mindannyiunknak a figyelmesség.

Körbenéztünk. Két sátorban folyt az egyzsinóros sárkány építés (egyikben a sárkányt rakták össze, a másikban a farkat kötötték rá). A gyerekeknek mindenféle játékok álltak rendelkezésükre a sárkányozás mellett. Volt mobil WC, kézmosó, üdítő vásárlási lehetőség.

Elkezdtük kipakolni a kocsi csomagtartójából a rengeteg sárkányt 🙂 Humanual és Httomi elkezdett revózni, Judit és Amathil pedig egyzsinóros sárkányt eregetni. Én is úgy döntöttem, hogy az egyzsinóros sárkány eregetésével kezdem.

Ahogy korábbi blog bejegyzéseimben már meséltem, még nem sikerült igazán magasba emelni. Elsőre most sem! Ott bénáztam, miközben már mindenkinek fenn volt a sárkánya. Judit is próbált segíteni, feldobta a sárkányom, de akkor sem repült. Azt tanácsolta, hogy mutassam meg Amathil-nak, majd Ő megnézi mi lehet a baj. Így is tettem. Vetett rá egy pillantást, megfogta a kantár zsinórt és a szél felé tartotta, hogy ráfeküdjön. Belőtte azt a zsinór arányt, ahol repül a sárkány. Ehhez a felső zsinórt rövidebbre kötötte. Megpróbáltam újra. Mintha egy új sárkány lett volna a zsinórom végén.

Szempillantás alatt a magasba emelkedett és egyre feljebb vágyott, úgyhogy nem volt más dolgom, mint folyamatosan tekerni az eresztőzsinórt. Judit közben szintén hasznos tanácsokkal látott el. Például azzal, hogy magam felé húzkodva a zsinórt feljebb tudom pumpálni. A korábbi bénázást átvette a valódi sárkányozás. Nagyon jó érzés volt! Szép lassan letekertem a teljes eresztő zsinórt, gyönyörködtem a sárkányomban. Fél kézzel leügyeskedtem a hátamról a hátizsákot és kivettem a fényképezőgépet. A nyakamba akasztva vakon dokumentáltam ezt a számomra jeles alkalmat. 🙂

Mindeközben az osztrákok elkezdték sorban egymás után felengedni az égbe az óriás medvéiket én pedig a sárkányomat leengedve tettem egy kört a fotós felszereléssel.

Amathilnak köszönhetően kipróbálhattam a paplansárkányozást is. Szerencsére nem volt túlságosan nagy a szél, de azért tartottam tőle, hogy mekkora erővel is fog húzni a Rush. Amathil segített, tanácsokkal látott el, de mindhiába, mert gyakorlatlanságomnak köszönhetően mindig a földre vágódott az ernyő. Nem adta fel! Mint ahogy Humanual és Httomi sem, aki mindig visszadobta nekem a levegőbe. Tomi közben végig azzal poénkodott, hogy látni akarja az őszinte mosolyt az arcomon. 🙂

Aztán gondoltam nézzük meg mit tudok kezdeni a Jive II-vel. Jó lenne gyakorolni, mert a legutóbbi “gumicsizmás eregetés” óta semmi nem történt és mondhatni még akkor sem. 🙂 Összeraktam hát és elkezdtem repülni. Puffff, a földre esett. Na, ezt még gyakorolni kell – gondoltam. Humanual újra feldobta nekem a levegőbe. A második, harmadik próbálkozásom sem volt sokkal jobb, ismét a földön kötött ki a sárkány. Humanual jelzett, hogy ne próbáljam felrántani, mert szétesett az alsó keresztmerevítő. Erre Httomi is odajött és megszakértette. Átkantározta és elkezdte reptetni, trükközött vele kicsit. Örültem, hogy egy tapasztaltabb sárkányos repteti, mert így láthatom mit lehet kihozni belőle, elleshetek ezt-azt. Kis idő után viszont ismét szétesett a sárkány. Ez már nagyobb aggodalommal töltött el. Újra összeraktuk, Tomi ismét repült kicsit, majd ideadta, hogy vegyem át, reptessem én is. Azonban az én kezemben megintcsak szétesett. Humanual javaslatára elindultunk, hogy megnézetjük Sunccal is. Éppen ebédelt, úgyhogy későbbre tettük a dolgot. Ismét elővettem a fotós cuccot és fotózgattam az ebédig.

Ebéd után Humanual invitált, hogy próbáljam ki a revózást. Nem tűnt számomra egyszerűnek, ahogy húzgálta a zsinórokat. Ahogy kipróbáltam, éreztem, hogy nem is az. 🙂 Sokszor landoltam a földön. Lelkesen és türelmesen mondta, hogy mikor mit csináljak. A felszállások többé-kevésbé mentek, de fenntartani, kormányozni nem igen sikerült. Sokszor puffantam le ezzel a sárkánnyal is. Megmondom őszintén félve is “játszottam” vele, nehogy kárt tegyek benne. Humanual azonban nem hagyta, hogy feladjam, kitartóan biztatott, magyarázott.

Kis idő elteltével gondoltam megkeresem Sunc-ot és megnézetem a Jive II-t. Mire azonban összeraktam Sunc előtt, teljesen elállt a szél. Beszélgettünk keveset, mondta, hogy nem is szívesen sárkányozik, mert fél, hogy a szúrós gaz kiszúrja a sárkányt és kárt csinál. Úgyhogy a tesztreptetésből nem lett semmi.

Httomi kollégájával beszélgettünk és beindult újra a szél. Kaptam egy tippet Tőle, hogy miért nem viszem vissza a sárkányt a Reflexshop-ba. Igaza van, gondoltam, hisz 2 év garancia van rá. Nem kell nekem otthon megbarkácsolni! Az lesz a legjobb ha visszaviszem.

A szél felerősödésével gondoltam teszek még egy-két próbát. Valamivel jobban ment az irányítás, többet sikerült manőverezni, a levegőben maradni. Azonban most is szétesett a sárkány. Úgyhogy gondoltam mielőtt nagyobb baja lesz, inkább szétszedem és elpakolom. Sajnos a súly kiesett valahol és elveszett. 🙁

Újra az egyzsinórosom vettem elő. Az ma már egyszer sikerélményt okozott. Nézzük fel tudom-e mégegyszer ereszteni a levegőbe. Még a kocsinál össze akartam rakni. Akkor vettem észre, hogy az egyik keresztmerevítő elveszett. Pedig nem szoktam elhagyni semmimet, de az egy ilyen nap volt. Bíztam benne, hogy ott és akkor rántottam ki, de sajnos sehol sem találtam. A sárkányépítő sátorban kértem segítséget. Az ott dolgozó srácok készségesen vágtak nekem 2 db merevítőt bambuszból. Ezzel ismét reptetni tudtam. Nem volt annyira feszes a váza, nem tudtam úgy pumpálni, mint először az eredeti merevítőkkel, de stabilan repült.

Egy-két sms és telefonálás után lehúztam az égből és Amathilhoz csatlakoztam paplanozni. Eleinte ugyanúgy bénáztam, de aztán akadt egy-két szebb pillanatom is, sikerült nyolcasokat manőverezni és hozzám képest hosszabb ideig az égen tartani. 🙂

Ekkor már 6 óra felé járt az idő. Judit szólt, hogy lassan induljunk a Balcsi felé és fürödjünk. A szervező úrral még beszélgettünk egyet, megköszöntük a szervezést és elmondtuk, hogy kivétel nélkül mindannyian jól éreztük magunkat. Zárásképpen csináltunk egy csoportképet, majd kocsiba be.

Balatonfűzfőnél láttunk egy szimaptikus strandot, ezért megálltunk. A többség megmártózott a vízben, mi Humanuallal a parton értekeztünk mindenféle sárkányos és nem sárkányos témákról. Inkább sárkányosról. :)))

Fél óra fürdés után a társaság kijött a partra. Közben teljesen ránkesteledett. Hazafelé vettük az irányt. Hazafelé is gyorsan elrepült az idő beszélgetéssel.

Nagyszerű nap volt! Ez volt az első sárkányos rendezvény, amin részt vettem, ekkor ismertem meg a sarkany.info -s csapatot élőben, ekkor emeltem először igazán magasba az Eddy-t, ekkor próbáltam először a paplansárkányt. Mind-mind jó volt! Folytatnunk kell! Az OSOW-on tuti ott leszek! 🙂

KÖSZÖNET A SZERVEZŐKNEK ÉS MINDENKINEK, AKI SEGÍTETT NEKEM A KEZDETI NEHÉZSÉGEIMBEN!!! 🙂

Az összes fotóm itt tekinthető meg * Amathil beszámolója itt olvasható * A rendezvényhez kapcsolódó fórum beszélgetés pedig itt

Beszámolók

Rendezvényekről, kiruccanásokról, utazásokról bővebben, avagy csak tényszerűen. Küld el Te is élménybeszámolód, hogy mások is "részt vehessenek" benne.

Share Button
Zsákai Péter

Zsákai Péter névjegye

Harminckettedik születésnapomra nővéremék megajándékoztak egy gyémánt sárkánnyal. Hamar beleszerettem a sárkányeregetésbe, indítottam egy sárkányos blogot: http://sarkanyereszto.blogspot.com Szabadidőmben a sárkányozás mellett szeretek fotózni. A fotóblogom címe: nematartomany.blogspot.com
A bejegyzés kategóriája: Beszámolók, Magazin
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Szólj hozzá!