Symphony Speed 2.5 – Teszt

Share Button

Isten hozott, káosz!

Végre kezemben a HQ sárkánya. Vele kapcsolatban már komoly hiányérzetem volt, hiszen a német és angol fórumokon az egekbe dicsérik, én meg eddig valahogy lemaradtam róla. Élőben is csak egyszer láttam – közel féléve – egy mátrai autóspihenőben reptették. Akkor tetszett, de most kíváncsian várom, hogy milyen meglepetést tartogat, annak, aki először fogja a zsinórját.

Gyári adatok

  • Gyártó: HQ Invento
  • Kategória: power kite
  • Típus: Speed 2.5
  • Szortiment: 1,5 – 2,5 – 3 (három méretben, színben, árban eltérő modell kapható)
  • Gyártás időpontja. 2010.
  • Gyártás helye: Kína

Kereskedelmi adatok

  • Importőr és forgalmazó: Reflex Shop
  • Kiszerelés: kitt (táska, sárkány, zsinór, csuklópánt, leírás)
  • Kiskereskedelmi ár: kb. 23 000 Ft*
  • Használt termék ára a weben: 15.000-18.000 Ft (a közölt árak 2011. januári adatok)

Műszaki adatok

  • Méret: 200 cm x 59 cm, azaz 1,18 nm (A típusnévben szereplő 2,5 nem a sárkány felületének nagyságát, hanem a sárkány hosszát jelöli!)
  • Ajánlott széltartomány: 2-6 Beaufort (kb.6-49 km/h)
  • Súly: gramm (zsinór nélkül!)
  • Zsinór: Dyneema (100 kp, 2 x 30 m)
  • Vitorla alapanyag: ripstop-nylon
  • Szín: piros, fehér, fekete

Első benyomás

A teszt előtt próbáltam a neten utána nézni – kevés sikerrel. Van ugyan némi információ a gyártó és forgalmazó oldalán, de az szinte egybevág, sehol egy szubjektív felhasználói vélemény. A külföldi oldalakon dicsérik ugyan, de meglepően kevés videó és részletes leírás foglakozik vele. Ezek szerint nem lett belőle kultuszdarab – de ettől persze még lehet jó. Médiatámogatás: 3/10

Ami egyből megragadja az ember figyelmét, hogy milyen kicsi táskában érkezik. Ez önmagában nem baj, ám ha kipakoljuk belőle a sárkányt és a kiegészítőket, nyomban szembe tűnik a közepes minősége. Nincs tartása, anyaga és cipzárja nem azt sugallja, hogy évekig fogja bírni a megpróbáltatásokat. Komolyabb tervezői hiba, hogy ha a reptetés végén a hajtogatásnál nem találjuk el pontosan a táska méretét, a „túlméretes” sárkányt csak nehezen tudjuk belegyűrni. Pedig a HQ máskor bőségesen kínál pakolási lehetőséget, elég a Beamer hatalmas hátizsákjára gondolni… Ám ettől függetlenül a Speed táskája megfelel a célnak: zárható, praktikus, könnyen szállítható. Csomagolás: 6/10

Örömmel láttam, hogy a szokásos HQ prospektuson kívül egy komolyabb ismertető is van a csomagban, ami hibátlan módon és magyarsággal foglalja össze a biztonsági előírásokat. Úgy gondolom, hogy ezért a hazai forgalmazót illeti dicséret. Dokumentáció: 10/10

A táskában található két csuklópánt, melyek a piacon kapható legvastagabb(!) kivitelűek. Impozáns méretükkel nem hagynak kétséget a reptetés „fizikájáról”. Tény, hogy a szivacsozott csuklópánt kíméli az ember kezét, ám tapasztalatom szerint lehetnek helyzetek, mikor rontja a reptetés élményét. (Lásd később!) Csuklópánt: 6/10

A táskában a sárkány alatt találjuk a korrektül felcsévélt, kellően erős Dyneema zsinórt, melynél bizonyára van vékonyabb, erősebb (és drágább!) gyártmány, ám a célnak ez is megfelel. A 30 méteres gyári zsinór, csak addig tűnik hosszúnak, míg egy igazán szeles napon el nem ereszted a Speed szarvát… De erről majd később! Elöljáróban csak annyit, hogy ha erősebb szélben is reptetni akarod (és miért ne?!), akkor vegyél hozzá egy hosszabb zsinórt. Zsinór: 9/10

Végül nézzük magát a sárkányt. Öröm ránézni, semmi fölösleges csicsa. Nem vibrál az égen, letisztult vonala nyugalmat áraszt. Homogén volta kicsit nagyobbnak mutatja, mint amekkora valójában. Letisztult, időtálló design – elismerés érte! Desig: 10/10

Az említett homogén felület tagadhatatlan hátránya, hogy az esetleges sár-, fűfoltok jobban meglátszanak. Ami vigasz, hogy ezért könnyebben is tisztítható, hiszen a vibráló mintázatú sárkányokkal szemben a Speed-nél azonnal kiszúrható, hogy hol, menyire lett koszos. A tisztítás egyébként a szokott módon – a sárfolt száradását követően enyhén nedves, majd száraz ronggyal, vagy még nedves folt esetében bő vízzel simán megoldható. Túl egy „dagonyás” tesztnapon, magam is tanúsítom, hogy a mosást követően sem folt, sem színkopás nem marad vissza az anyagán. Praktikusság: 8/10

Kézbe véve, a varrásokat közelebbről megnézve semmi hibát nem találni. A kínai gyártás ellenére ez bizony korrekt iparos munka, igaz nélkülöz minden olyan extrát, mint a kopásnak kitett belépőél megvastagítása, vagy a sarkok plusz védelme. Erős, jól rögzített zsinórok, melynek feltűnő színű vége megkönnyíti a felzsinórozást, egyben lehetővé teszi az esti, fűben/gazban való gyors megtalálást. (Ez utóbbi fontosságát személyesen is megtapasztaltam, mikor az egyik tesztnap végén rám esteledet.) További adalék, hogy a zsinórzat a tesztek során egyetlen egyszer sem gubancolódott össze, köszönhetően az ügyes tervezésnek, méretezésnek, valamint a felső szélen elhelyezett rögzítő tépőzárnak. Még egy gondolat erejéig a zsinórzatnál maradva: más, (itt most nem részletezett) sárkányokkal szemben repülés közben semmi horpadást, törést nem látni a sárkány felületén Gyönyörű, folyamatos ívben görbül és dolgozik a levegőben. Mielőtt azonban az egekbe magasztalnánk, ne feledjük, mindez természetes is kell, hogy legyem, hiszen a Speed nem egy olcsó sárkány, sőt… Minőség: 8/10

Apropó ár. A weben találunk pár hasonló sárkányt. Olyat viszont már kevesebbet, ami a kiskereskedelemben itthon is kapható. Ezért minden összehasonlító adattal vigyázni kell, hiszen egy dolog a virtuális kínálat… és egy másik a tényleges megvásárolhatóság. És itt el is érkeztünk a Speed legfőbb hátrányához a viszonylag magas árhoz. A gyártó árképzésének alapja nyilvánvalóan az, hogy a kommersz kétzsinóros paplanok ára fölött legyen. A probléma nem itt, hanem az árgörbe másik végén van, mivel nem harmonizál a belépő szintű négyzsinórosok árával. Pár további ezresért már egy kategóriával feljebb ugorgat vevő. De ezen most ne lamentáljunk! Induljunk ki abból, hogy azért vesz valaki két zsinóros sárkányt, mert ezt szereteti, ebben a kategóriában akar tovább lépni, új élményeket szerezni. Ár-érték arány: 6/10

Első próbarepülés

Kifejezetten gyenge szélben ismerkedtünk meg. Színének köszönhetően a közeli modellrepülős apukák gyerekei egyből kiszúrták, többen körém gyűltek nézni a felzsinórozást. Pikk-pakk ment a dolog: táskából ki, tüskével csuklópánt rögzítése a talajhoz, szélirány ellenőrzése, zsinór lecsévélése, sárkány rögzítése – séta vissza a csuklópánthoz. Ennyi.

Szélirány utolsó ellenőrzése, aztán start. Emelkedik… de azért nem olyan gyorsan, ahogy azt a neve sugallja. Kb. 15 méter magasan forduló a jobb szélablak felé, picit lustán, de irányra áll – sőt túlfordul. Ballal óvatosan korrigálok – beáll, és innentől olyan egyenesen megy, mint a vonalzó. Lassan itt a szélablak széle, készülök a fordulóra. Hopp! Egy pillanatra félig összecsuklik. Hátralépek, vállból is meghúzom. Visszaáll, de csak azért, hogy aztán végleg összeomoljon, és a földre hulljon. No, ez szépen kezdődik! (Hátam mögött gyerekkuncogás…) Hát kezdjük újra! Önkéntes segítőim közül ketten is futnak, hogy visszavigyék a szélablak közepére.

Meghúz, felszáll, fordul, korrekció, irányra áll – aztán megint itt a szélablak széle. Most hamarabb, és erőszakosabban húzóm a fordulóba. Működik, de nem az igazi. Irány a baloldal. A föld fölött 30-40 centivel szépen kontúroz, aztán középen rátesz egy lapáttal. Érzem, ahogy belefekszik a szélbe. Feszül a zsinór, jön az adrenalin. Most fordulás balon – irány vissza. Közben dolgozik az agyam: mi is hibádzik itt… Érzem, hogy ennek nem így kell működnie. Vagy ha igen, a HQ mérnökei gyorsan adják vissza a diplomájukat. Most kicsit lefelé tör, próbálom apró mozdulattal korrigálni – hiába. Aha! Nem érzem a sárkányt, nincs visszajelzés. Lepillantok a kezemre: a vastag csuklópánt szinte mézeskalács szívet formáz az újaim közt. Úgy működik, mint egy rugó, tompít mindet. Azt is, amit én akarok, és azt is, amit a sárkány jelez. A gyerekek legnagyobb megrökönyödésére most tudatosan hagyom, hogy a jobb oldalon kiszaladjon. Tüske a földbe, gyerünk az autóhoz, elő a már bevált csuklópánttal! Ugyan nem vastagon szivacsozott, nem extra borítású – közvetít minden rezdülést.

Akkor harmadszor is kezdjük elölről. Start! Hohóóóó, mindjárt más! Keményebben jelez, érzem már a zsinór minden lazulását, feszülését. Jobb forduló, aztán az eddigieknél is erősebben húzom át a balcsapásra. Szépen reagál. Hát erről van itt szó! Szinte nullára csökkent a kézmozdulatom és tényleges manőver közti időt. Eddig tehát meglennénk.

Újra a határait feszegetem. Az ablak széléhez közeledve most már érezhető rezdülésekkel sejteti, hogy ez nem igazán az ő vadászterülete. Aztán a határig kényszerítve megmutatja, hogy más fizika működteti, mint egy átlagos paplant. Semmi lebegés, jóindulatú kókadozás, vagy lassú talajfogás – csak összecsuklik, mint egy esernyő és elfekszik. A „normál” Syphonyhoz képest ég és föld. Hát igen, a nyújtott geometria valószínű oka a maximális sebesség elérése volt, nem pedig a stabilitás. Végponti stabilitás: 3/10

Az összecsuklásoknál – kellemetlent a hasznossal összekötve – többször próbálom a földről újra indítani. Nem sok sikerrel. A szivar alakból adódó keresztirányú összehajlása nem kedvez ennek. Bár tízből két esetben sikerült életre kelteni, a próbálkozások meggyőztek arról, hogy ezzel csak a sárkány épségét teszem kockára Restart képesség: 2/10

Most nézzük az egyenesekben. Szépen tartja az irányt, alig csúszik le. Hangyányit olyan érzésem van, mintha egy nagyobb paplant irányítanék. Picit tompán veszi az apró, korrekciós zsinórmozgásokat. Irányíthatóság egyenesben: 4/10

Az egyik karom kinyújtva, csak a másikkal húzva vízszintes nyolcasokba viszem, aztán jobbra-balra megpörgetem. Itt végre letesz valamit az asztalra. Köszönhetően a nyújtott formának ugyan nagyobb(!) íven fordul, mint a normál verzió, ám a sebességére nem lehet panasz. Most ugyan ez a koreográfia csak a karjaim már ellentétes irányban mozgnak, míg az egyikkel húzom, a másikkal zsinórt adok neki. Határozottan kisebb íven fordul, de még így is bőven „körbeszaladja” a normál Symphony ívét. Pár perc múlva elérem a célom: folyamatos mozdulatsorral sikerül be- és kivinnem a nyolcasokból. Kanyarsebesség: 8/10

Az egyik nyolcas végén felhúzom a zenitre. Előre félek, megtapasztalva az ablakszéli gorombaságát, nincs kétségem a felől, hogy megtornáztat. De nem. Ekkorát ritkán tévedek. Felmegy, laza zsinórral ott marad, aztán lassan elkezd visszacsúszni, kicsit feszít a zsinóron, de nem omlik meg. Aztán tovább hátrál, változatlanul megtartva a formáját. Végül lejjebb érve, ahogy úja szelet fog, erőre kap, finoman hullámzás fut rajta át, és – újra a régi. Ez még négyszer előadja, változatlan eredménnyel. Vannak még gyengeszeles csodák! Zenit stabilitás: 9/10

Hogy tervezője ne bízza el magát, most „ütős” próba elé állítom. Újra felviszem a zenitre, majd egy 180-as fordulóval megcélzom a talajt. Arra vagyok kíváncsi, hogy közvetlenül a talajfogás előtt mennyire, és hogyan engedi csillapítani a becsapódást. 20 méter, 15 méter – egyre gyorsabb! – 10 méter, 5 méter – hírtelen előre lépek, miközben a karom is kinyújtom – láthatóan lazul a zsinór. Az utolsó métereken valamennyit csökken a sebessége, aztán tompán puffan a füvön. Újraindítás, majd ugyan ez, csak most hármat lépek előre – ezzel még jobban lelassítva a sárkányt. (A viszonyítás kedvéért: ugyan ez a „sárkánymentő” eljárás a kétzsinóros trükk sárkányoknál általában nagyobb sebességvesztést okoz. De a Speed nem „grafitos”, így esetében a zsinór lazulása egyben a test „összeesését” eredményezi, így kisebb felülettel a szél is kevésbé tudja „eltolni” az eredeti irányból, ráadásul az alakváltozása szinte „elnyeli” a szél oldalazó erejét.) Mielőtt bárki elfogódottsággal vádol, gyorsan hozzáteszem: mindez természetes a „soft” sárkányoknál. Becsapódás megelőzés: 4/10

Jól dolgozik, érezhetően szélablak közepén él igazán, ahol némi erőt követel ugyan, de maximálisan kezelhető marad. A szélek, illetve a zenit felé rohamosan gyengül az ereje. Húzóerő: 7/10

Tudatosan hagytam a végére ezt a pontot. Zavarban vagyok. Hazudni nem fogok, hiszen egy rutinos sárkányos úgyis átlát rajtam… Az első start óta motoszkál bennem, hogy ez a sebesség nem az, amire számítottam. Gyenge szél? Túlzott várakozás? Vagy egyszerűen nem szoktunk még össze? Kétségtelenül gyorsabb, mint a normál Symphony, de ettől még miért Speed a neve? Ennél gyorsabbak neve elé sem teszik oda ezt a jelzőt. Remélem, hogy a következő reptetések során megtalálom a választ, mert bizony csalódott vagyok… Egyenes sebesség: 4/10

Második próbarepülés

Az ablakomból látom, hogy a kopasz bokrok ágai hajladoznak, is itt-ott a lehullott levelek is kavarognak. Indulás, itt az idő! Az autóból kiszállva automatikusan a dzsekim kapucnija után nyúlok. (A tapasztalat megtanított arra, hogy erős szélben 2-3 óra alatt fejfájást kapok – jobb ezt megelőzni.) Az összevetés, valamint a játék kedvéért a normál Syphonyt rakom össze elsőnek. Nem véletlen, hogy az egyik kedvencem, most sem okoz csalódást. Könnyen, precízen irányítható, szinte kitalálja az ember gondolatát. Ám ma nem miatta jöttem, hanem hogy erős szélben is kipróbáljam a Speed-et. Gyors kicsomagolás, letűzés, zsinórozás – aztán start.

Mint a rakéta! Egyből keresztbe állítom, jobbra húzom. A fokozott koncentráció igény egy pillanat alatt tudatosul bennem. Azonnali, határozott parancsokat kíván! Ennek ellenére (vagy pont ezért!) az első pár perc ideges cincálásból, folyamatos korrigálásból áll. Lassacskán tudatosul, hogy rossz úton járok, hiszen a „nagyszeles” Speed sem most, sem később nem fog időt hagyni a korrekciókra. Akkor bizony a tervezett manővernek ELEVE jó irányból kell nekifutni. Magyarán: a fordításból kilépő iránynak pontosnak kell lennie, oda kell, hogy mutasson, ahová vinni akarjuk a sárkányt. (Ez így leírva persze egyszerűnek tűnik, ám a kívánt eredményhez hosszú gyakorlás vezet.)

Hopp! Egy erősebb pöff kimozdít az egyensúlyomból, a lábam kapkodva próbálom visszanyerni az egyensúlyom. Az előbb reptetett Syphony emlékének helyét egy felismerés foglalja el: ez nem pöcsöl! Aztán szélablak közepén olyat húz, hogy szinte hanyatt kell dőlnöm. (Hol van ilyenkor a négyzsinórosok áldott féke, ami kezesé teszi a legnagyobb paplant is?) Egy újabb tornamutatvány térít észhez, ami után a zenitre menekülök. Ez kérem nem sárkány, hanem gőzmozdony, amit ráadásul egyáltalán nem érdekel, hogy a kezem egyre inkább zsibbad. Persze, eszembe jut a táska mélyére süllyesztett vastag gyári kapaszkodó. Na neeeeem, nem fogom megváltoztatni a véleményem! A vastag csuklópánt maradjon csak meg a puhány kezdőknek! (Öt perc múlva fájó kézzel, hümmögve cserélem le az eddigi vékony csuklópántot a gyárira…) Mindjárt más! Naná, hiszen én MINDIG is azt mondtam, hogy a vastag irányító a jó irányító! 🙂

Telnek a percek, lassan összeszokunk. A nyolcasok, hurkok, négyszögek és háromszögek repülése közben számtalanszor megtapasztalom, hogy a Speed-nél minden tévedésnek megvan az esélye arra, hogy káosszá változtassa a tervezett koreográfiát. Ha tévedsz, csak több „tiszteletkör” árán tudod onnan folytatni a gyakorlatsort, ahol elrontottad. Igen, a Speed káosza azt akarja, hogy kiismerd és megtapasztald, mielőtt hagyja magát renddé alakítani. Dupla öröm, ha ez sikerül! 

Harmadik próbarepülés

Amit ma gondolsz, holnap megteszed. Ez az oka annak, hogy ismét újabb próbarepülésre készülök. Ugyanis már a múltkori erős szélben motoszkált bennem, hogy vajon milyen lehet a Speed hosszabb zsinórral reptetni? Most – árnyalatnyival gyengébb szélben – egy 40 méteres zsinórra hurkolt gyári irányítót fogok a kezemben. (Naná, a múltkor két napig alig tudtam fogni az újaimmal…) A startot követően a megszokott tempóban indulunk, ám más ez a rohanás. Fülig érő szájjal konstatálom, hogy hosszabb a repülési idő, ha úgy tetszik látványosan több játéktér a kísérletezésem jutalma. És még valamit, a „zsinórzene”, ami fantasztikus aláfestésként szolgál a Speed repüléséhez. Tesztelőként persze igyekszem felfedezni a hosszú zsinór hátrányát, de úgy tűnik, hogy a Speed erőtartaléka simán „ledolgozza” az ilyenkor rendszerint fellépő puhaságot, lassulást stb. Feltétlenül ide kívánkozik, hogy a reptetése közben fokozottan kell figyelni a biztonsági szabályokra. A nagy szakítószilárdságú zsinór, valamint az extrém sebesség együttese veszélyessé teheti. Soha ne engedd, hogy más sárkányos, gyerek, vagy állat kerüljön a repülési területre!

Végezetül

A fentieken túl többször is boldogítottuk egymást a Speed-el. Repült a Népliget szemerkélő esőjében, landolt a délpesti modell reptér tócsájában, és magába gyűjtött vagy két maréknyi homokot a lágymányosi öböl plázsán. Mindeközben bebizonyította, hogy nem egy középszerű valami, amivel a barátok körében megőrizheted a méltóságod. Ha erős szélben előveszed, készülj fel arra, hogy extrém módon megdolgoztat, netán térdre is kényszerít.

Kiknek ajánlom? Azoknak, akik a kisebb kétzsinóros paplanon már gyakorlatot szereztek, ugyanis a Speed erős szeles, gyors tempója nem kedvez az alapok elsajátításának. A teszt időszak alatti „kölcsönadások” megerősítettek abban, hogy a rutin hiánya a Speed-nél csak frusztrációt szül, inkább elveszi, mint meghozza a gyakorlatlan próbálkozók kedvét. Ugyan ezen okból nem ajánlom első sárkánynak sem, hiszen van nála kezesebb, több sikerélményt nyújtó kezdő sárkány a piacon. A négyzsinórosok szerelmesei számára bizonyos értelemben visszalépés lehet (pl.: rosszabb fordulékonyság), ám ezt bőven ellensúlyozza az erős szeles gyorsasága, fokozott adrenalin-termelő képessége.

Megvenném? Igen.

Teszt

A valóság! Ezek nem a jól ismert gyártóktól kapott szabványleírások, amik gyakorlatilag semmi értékelhető információt nem hordoznak a típusról. Ezek a válóságban kipróbált, személyes tapasztalatok egyes sárkányokról. Várjuk a hosszabb-rövidebb leírásokat is, hogy a válaszra várók tisztább képet kapjanak!

Share Button
Kategória: Magazin, Teszt | A közvetlen link.

Symphony Speed 2.5 – Teszt bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. JuZo hozzászólása:

    Jó cikk!!!Tetszett!
    Kíváncsian várom a többit!
    Üdv.JuZo

Szólj hozzá!