Mr. Harry Sauls álma – Cikkek

Share Button

A későbbi légoltalmi sárkány atyja Észak-Karolinában, egy sokgyermekes családban látta meg a napvilágot.  Iskolába rövid ideig járt, ám már ez idő alatt is kitűnt remek műszaki képessége, mely végül egy párját rikító üzleti lehetőséghez jutatta.

Miután 1920-ban leszerelt, alkalmi munkákból tartotta el magát, míg nem egy autóversenyen felismerte, hogy a nézők a magas tribünről lefelé tekintve nézi a versenyt,  így egy szemmagasságban elhelyezett reklám nem zavarná őket. Igen ám, de miként lehet egy reklámot belógatni a térbe? Valami új (és számára is megfizethető) megoldáson törte a fejét. Elsőként feliratozott héliumos léggömböt, majd azokra függesztett reklámponyvát húzott a nézők elé. A siker őt is meglepte. A korabeli cégek (Carroll Follies, Silver Shoap, 7Up) örömmel éltek a formabontó lehetőséggel. Az egyedüli gondot a szél okozta, mely a nyitott versenypályán gyakran felerősödött, és a ballonok feliratát megcsavarta. Egy nap aztán bekövetkezett a baj, a versenyt viharos szél szakította meg, mely léggömböket a kábelüknél fogva a földre nyomta.

Mr. Sauls a megoldást keresve számítást végzett, melynek eredménye az lett, hogy az évad során jóval több szeles nap van, mint szélcsendes, és mivel ezek aránya a jövőben sem fog változni, így okosabb lenne, ha e hátrányból előny kovácsolna. Így született meg a reklámsárkány ötlete, mely ideális volt arra, hogy a szélben reklámokat emeljen a magasba. Az üzlet felvirágzott, így már nem csak az autóversenyen, hanem vásárokon, parkokban is megjelentek a sárkányok. Cége felfutott, 16 alkalmazottat tartott,  melyek közt 7 varrónő és számos üzletkötő is volt, akik a sárkányokra rögzített „könnyű hálót”, mint reklámfelületet értékesítették. (Leggyakrabban a hálón függőlegesen elhelyezett betűkből írták ki a termék, ill. cég nevét.)

Sárkánya eközben fejlődött, egyre megbízhatóbbá vált. (Fontos megjegyezni, hogy ez még nem az a modell volt, melyet később légoltalmi célokra felajánlott!) Ez az összehatható (a helyszínekre könnyel szállítható!) típus laminált bambuszból, valamint selyemből készült, és volt egy fontos tulajdonsága: a levegőben képes volt alakváltozással alkalmazkodni mind a gyenge, mind az erős szélhez. Ez tette lehetővé, hogy akár egész nap a levegőben maradhasson.

Mr. Sauls rövidesen felismerte, hogy minden kutatásra szánt dollárja többszörösen megtérül, hiszen a fejlesztéseknek köszönhetően még nagyobb, még látványosabb reklámokat tud a levegőbe emelni. Éppen ezért szinte tudományos szintre emelte a sárkányfejlesztést. Egyes modelleket például a Száraz Tavakhoz küldött tesztelésre, míg másokat az ország egyéb tájain vetett próba alá. A feljegyzéseiből kiderül, hogy egy-egy 10 napos tesztsorozat kb. 800 dollárjába került, ami már akkoriban is komoly összegnek számított.

Jogos a kérdés, mindezt miért tette? Milyen célból ölt ennyi pénzt egy olyan sárkányba, mely szinte minden körülmények közt képes volt a repülésre? Miért fordított ennyi energiát egy „forma egyes” autó műszaki színvonalán álló sárkány kidolgozásába? (Ne felejtsük, hogy ez időben az újságpapír, hasított bambusz és spárga voltak az elfogadott sárkány alapanyagok!) A képet tovább árnyalja, hogy Mr. Saul megbízásából az államok számos városban szélmérést végeztek. És még ez sem volt elég! Meteorológiai adatokat kért be Kanadából, Új-Zélandról, Mexikóból, Hawaiiból, sőt Angliából és Franciaországból is. Mikor ezek összegyűltek, elemzésbe fogott. Összeírt egy listát az általa kellően „szelesnek” minősített városok stadionjairól, lóverseny pályáiról, vásártereiről, strandjairól, versenypályáiról – magyarán minden olyan helyről, ahol tömegek gyűltek össze. Mikor ezzel elkészült sorra vette az amerikai autópályák statisztikáját is, megvizsgálva, hogy a forgalom hol, mely városok környékén a legnagyobb. (Munkáját igazán úgy tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy semmiféle számítógépes adatbázisra, vagy más elemző programra nem támaszkodhatott!)

Végül – mintegy két éves előkészítő munkát követően – előállt minden idők legnagyobb sárkányra alapozott üzleti ötletével, melynek lényege az volt, hogy arra vállalkozók – egy meghatározott összeg fejében – földrajzi kizárólagosságot kaptak a Mr. Sauls által kidolgozott reklámsárkány üzletre. A pénzükért cserében nem csak sárkányokat, hanem egy aprólékosan kidolgozott üzleti tervet is kaptak. Hol, mikor, mennyiért, milyen rendezvényekhez adhatják el sárkányok reklámfelületét. Az üzlet, ha lassan is, de beindult, ezzel megteremtve Mr. Sauls anyagi függetlenségét.

Nem sokkal később megnősült, majd feleségével Floridába költözött, ahol a tengerparti strandokon folytatta a reklámozást. Helyismeretet szerezve azonban hamarosan belefogott egy új üzletágba. Sárkányaival a helyi mérnökök és brókerek számára légi ingatlanfotózást vállalt. Ám az akkori nehézkes, síkfilmes fényképezőgépek felemeléséhez nagyobb erő kellett, mint a reklámhálóhoz, ezért érdeklődése egy korábbról ismeret dobozsárkányra terelődött. Ezt próbálta még jobbá tenni. Addigi fejlesztési tapasztalatának köszönhetően munkája most is eredményre vezetett, így megszületett az a sárkány, mellyel szinte kulcsszereplője lett North Miami Beach területén folyó városrendezési felmérésnek. Sikerének okát kutatva elmondhatjuk, hogy Mr. Sauls zsenialítása nem egyszerűen abban állt, hogy egy erős sárkányt alkotott (hiszen már jóval előtte embereket emeltek így a magasba), hanem abban, hogy alkotása mindek körülmények közt stabilan repült. Ezt pedig az egyedi geometria, valamint az a végtelenül precíz szabályozási rendszer tette lehetővé, melybe Mr. Sauls belesűrítette minden addigi tapasztalatát.

Innen már csak egy lépés volt, hogy az új modell részben átvegye a korábbi reklámsárkány szerepét, utat nyitva a nagy és látványos feliratok tengerparti bemutatásának. És igen, ez volt az, mely a későbbi légoltalmi sárkány előfutára volt. (Melynek története egy másik blog bejegyzés témája.)

Mr. Sauls munkája természetesen nem maradt titokban. Az akkori hobbi sárkányosok körében óriási népszerűségre tett szert. Alkotásaival több műszaki újság címlapján szerepelt. Így 1964-ban szinte törvényszerűen lett az AKA (American Kitefliers Association). egyik alapítója. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Utoljára 1983-ban, a Maryland Kite Társaságtól vehette át azt a díjat, mely szerint légoltalmi sárkánya kiérdemelte a „legfontosabb katonai felhasználású sárkány” címet. A díj átadásán Mr. Sauls szerényen annyit nyilatkozott, hogy soha nem tekintett magára tudósként, érdeme pusztán annyi volt, hogy tudja, miként kell egy átlagnál jobb sárkányt megépíteni. Mr. Sauls hosszú élete során számos AKA előadó körúton vett részt, ahol az általa fejlesztett sárkányt népszerűsítette.

Hogy mi lett a világraszóló reklámsárkány üzlettel? Hasonló véget ért, mint a légoltalmi sárkány. A konkurens ballonipar kiszorította, ellehetetlenítette a vállalkozást – és ezzel egy világraszóló álom foszlott semmivé.

Cikkek

A sárkányozással kapcsolatos történetekről, emberekről, feltalálókról és érdekességekről találhatsz cikkeket.


Share Button
A bejegyzés kategóriája: Cikkek
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Mr. Harry Sauls álma – Cikkek bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. andras hozzászólása:

    Cimbi!
    Ezek zseniális írások!
    Grat, csak így tovább!

Szólj hozzá!