Műhelymunka, avagy roloplan a varrogép alatt/2

Share Button

A kezdet ezúttal is a sablonkészítéssel és vágással kezdődött, kiszerkesztettem a vitorlákat és a hozzájuk tartozó íveket. A metszéspontok feljelölése után jöhetett a vágás.  A vitorlaáttörésekhez és az igénybe vett pontokhoz öntapadós dacront, a szárnypárok csőtokjaihoz sima vitorlaanyagot, a fülekhez 1 centis hevedert vagdostam. A sárkány jellegzetes szárnypárokat összekötő zsinórok helyett hajtogatott vitorlacsíkokat gondoltam. A következő művelet a hajtogatás-ragasztózás és a dacronok felragasztása amit egyből követnie kellett némi varrásnak, ugyanis később már ezek a pontok részben vagy egészben takarásban lesznek. A szegőszalag felvarrása előtt már előre dörzsölgettem a tenyerem, hogy végre megtérülni látszik az egy évvel ezelőtt vásárolt 4 dolláros kínai hajtogató apparátom, na most kihasználom, ki én pikkpakk végezni fogok. Hát tévedtem, az íves élekre ez bizony használhatatlan.

Kézi ragasztás mellett a sekélyesebb ívekre a szegőszalag még úgy-ahogy felment, de az erősebb íveknél totál káoszt okozott, mind a szegőanyag, mind a vitorla össze-vissza volt gyűrődve. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rádiuszirányba bevagdosva a szegőt, így már jobb képet mutatott a vitorla, de ekkor a vagdosás nézett ki rettenetesen.

Sajnos mind a 3 íves kilépőrészt végigszenvedtem, holott már az első vágásoknál láttam a végeredményt. Másnap bontásra ítéltem az egészet, más megoldás kell! Mivel a magamfajtának nem egyhuzamban van ideje sárkányépítéssel elnyomni a szabadidőt, így volt időm gondolkodni az ívek szegését illetően. Arra az elhatározásra jutottam, hogy bizony jobban járok, ha nem 2,5 cm széleset, hanem ennél keskenyebbet használok, és a szálirányt is elforgatom 45 fokkal.

Ugyanis azt már megfigyeltem ennél az anyagnál, hogy kereszt irányba jól nyújtható. A megoldás működni látszott.

Ismert kiegészítő a világító asztal, ami abban segít, hogy a vitorlaanyagot

átvilágítva lehet a két oldal illesztéseit egy síkba hozni. Amikor a kivágott darabokat fel akartam ragasztani, akkor jöttem rá az előttem heverő tablet adta lehetőségre, miszerint ha azon dolgoznék és világítana, akkor bizony sok vesződségtől mentene meg. Áldassék a neve a Világító asztal nevű appnak.

 

folyt. köv.

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

Párduc a teremben

Share Button

A teremsárkány rejtett élete. Attenborough  féle ismeretterjesztő filmecske. A télvégi időszakban lehanyatlóban a szélnélkülöző egyedek, melyek hiánypótolták reptetőik függőségét a hótakarós időszakban.

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

Műhelymunka, avagy roloplan a varrogép alatt/1

Share Button

Valahogy két évvel ezelőtt született meg az elhatározás bennem, hogy ismét nekiveselkedjek egy újabb nagyobb méretű kantárosnak. Mivel a formavilágát nagyon szeretem a hőskori ‘900-as sárkányoknak, így az alternatívák száma is elég szűkre csökkent, de annyit azonban eldöntöttem, hogy egy időigényesebbe fogok bele. Hosszas kutakodás után találtam rá újra a rég ismert http://www.roloplandrachen.de oldalon az egyik szépségre, amit a változatok alatt “ritkaság” névvel illettek.
Az eredeti 5 méteres gerinchosszal és közel 4 méteres fesztávval büszkélkedhet, ám (kis ország – kis sárkány)  a gerincméretét 3 méterben maximáltam és arányosan kicsinyítettem a többi méretet. Színkiosztásban is szerettem volna aránylag korhűnek tervezni, így a fehér orrvitorla, piros-zöld-sárga lett a befutó panelkiosztás fentről lefelé. Az anyagát tekintve erős színeket akartam használni ráadásul ekkora feszített vitorla mellett elkél az erős anyag, így a 60 grammos spinakker mellett döntöttem. Egyedüli képzavar lesz a piros vitorla – piros szegőszalag és az UV sárga belépő él tokok, de püff neki, legalább leugrik az égboltról.

Az alkatrészek rendelése után/közben már látszódott, hogy sokat kell majd méretezni és az építési sorrendeket sem árt betartani. Elhatároztam pár dolgot, pl. nem fogom az egyszerű megoldásokat választani, hadd zabája az időmet! Gerincnek 10/8-as -, szárnyakhoz 8/9-es karbont használok, eddy csatlakozókkal. A gerinc 4 darabból fog állni úgy, hogy az  eddy-n keresztül 8-as szár lesz áttolva, erre kerül rá egy külső toldóval a 10-es cső, hogy ne repedjen be. A terven rengeteg karika szerepel, ebből is elhagyok néhány helyről.
Na, akkor nyeszeteljünk!

folyt. köv.

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

Milyen igaz – Magazin

Share Button

De nehéz lefordítani a reklámfotó üzenetét, na teszek rá egy kísérletet: “Tartsd a kapcsolatot online, játssz odakint.

mozdulj ki sárkányozni

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

Glatz Oszkár – Sárkányeresztés

Share Button

A művészeket is megihlette/megihleti a téma. A kép 1900-as évek elején készült.

 

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

A nap képe

Share Button

Brogden a felszállásra kész sárkányával 1908-ban.

Share Button
Kategória: Magazin | Szóljon hozzá most!

Fréjus 2017 – Beszámolók

Share Button

Mivel olyan sokan írtatok, hívtatok, hogy milyen volt, így kezembe ragadom a klaviatúrát és nekilátok a beszámolónak. Még most sem hiszem el, ott voltunk, megtörtént. No, de nézzük csak szép sorjában…
Május közepén kaptam a Fb-on egy privát-ot, hogy lenne-e kedvem részt venni  az Au Gre Dou Vent fesztiválon a franciaországi Féjus-ben? Gondoltam magamban, hogy persze, node azért ez nem Mátyásföld Kispest viszonylat… majd egy pár perc elteltével jött a folytatás: mert ha igen, akkor írjam meg az igényeimet. Dicsak, hát, ez már másképp hangzik! Már az elején úgy gondoltam, hogy ezt bizony meg kell próbálni több személyre, így Kominak továbbküldtem a levél tartalmát és mivel 4 fő fér be egy autóba a cuccaival, így a hazai palettán az olyan sárkányeresztőket kerestem, akik saját készítésű sárkányokat készítenek. Azt gondoltam, hogy összeállítok egy portfóliót és azt küldöm vissza: Gabitól és Gyuritól fotókat kértem némi leírással, de még nem mondtam el nekik, hogy mire kellenek a fotók. Egy hét alatt Komival összeállítottuk a jelentkezést, amiben minden benne volt, majd jött a válasz: koszt és kvártély 4 főre, mehetünk! Határtalan öröm és némi hitetlenkedés… Igaz ez, nem csak ugratnak? Később úgy döntöttünk, hogy bérlünk egy kisbuszt és feltöltjük a létszámot, így 9-re módosítottuk a foglalást… persze ők már nem a meghívott státuszban jöhettek, hanem térítéssel.
A felkészülési időben a fesztivál sárkányát építettük, ajándéktárgyakat vettünk és készítettünk, Gabi és Edit népviseletet beszerezve erősítették a megjelenésünket. Meglehetősen sok energia ment bele a szervezésbe, de örömmel tettem a dolgom. Sőt, a hétfői záró napra nem haza indulást terveztünk, hanem még egy napot Provence-ban és egy másikat Velence közelében szándékoztunk eltölteni, megtörve a hosszú autóút monotóniáját hazafelé. A meghívottak: File Gabi, Pálenkás Gyuri, Komi és én voltunk, amit Vincze Tomi és Heni, Komi felsége Hédi, Gyuri felsége Erzsi és az én felségem Virág egészítettek ki. Később Erzsi lemondta a részvételt külső okok miatt, személyét Mácsai Edit váltotta fel.
Aztán egyszer csak eljött a nap, indulás! A délután folyamán összegyűjtve mindenkit fél 10 körül indultunk útnak. Utazásunkat köd és útlezárások nehezítették, annyi alagúton mentünk át, hogy a GPS megbolondult, de utazásunk utolsó szakaszai már a tengerparthoz közel estek, így megannyi látnivaló segített minket az idő múlásában. 17 órát mentünk a megállásokkal, délután 2-re érkeztünk a szállásunkra. Kis fejetlenség után leirányítottak a közel 7 km távoli eresztőhelyre, mondván ott kell találkozni. Lent két mondat után már indultunk is a tengerparthoz,  ahol pár órát lazíthattunk a langymeleg napsütésben, élvezhettük a tengert. Később visszatérve a szállásra minden a helyére került kis bungalókban kaptunk szállást egymás mellett. Kaptunk pólókat,  belépőket és ajándékot valamint megtapasztalhattuk a francia szavak varázslatos érhetetlenségét. A kimaradt éjszakai alvás miatt már nagyon elcsigázottak voltunk, de felmentünk vacsorázni, ahol este 10 környékén kaptunk francia gasztronómiai különlegességeket több körben, pástétomot, halas-rákos cuccot, és sajtot. Az alváshoz nem kellett senkit ringatni.

A korai reggeli után felpakolva irány a placc, a szabályokat már ismertük (hogy őszinte legyek némileg meg is rémültünk). A terület 10 hektár méretű, ezt négy zónára osztották fel. A négy zónát kereszt alakban osztotta meg a látogatók által járható kordonozott rész kb. 10 méter szélességben, amit zászlóerdő szegélyezett. Az egyik ilyen negyed is két részre volt osztva, ahol fél terület állt rendelkezésünkre a 26 országgal, ennek határvonalát laktuk be egymás mellett, a másik fele pedig a csapatrepüléseknek és a balettnek volt fenntartva, ott volt a hangosítás is. Érdekes, de a balettesek és a formációt repülők elkülönültek tőlünk (sárkányosoktól) a hétvége egészén, bár biztosan volt áthallás. A maradék két nagy negyed a nagy sárkányoknak és egyéb repülő alkalmatosságnak volt fenntartva. A fent említett két területet nem akármivel, hanem fémkordonnal választották el a látogatóktól ami egy kicsit fura volt, de értettük a helyzetet. Sátorverés, rendrakás, sárkányeresztés volt a következő program, Komi összeszerelte az sk. szélhajtott praxinoscope-ját és KAP-os szélkerék játékát. Időközben a látogatók elkezdtek özönleni, a hőmérő 24-26 fokig ugrott. Alig kezdtünk el sárkányozni, amikor egyszer csak eltűnt az össze sárkányos a területről, ekkor vettük észre, hogy egy sátorban gyűlnek. Odaérve francia finomságokkal megrakott asztal várt bennünket, mint később kiderült ez volt a bevezető az ebédhez. Beszélgettünk és fotózkodtunk Joséval a szervezővel és a helyikkel, akik igazán barátságosan fogadtak minket. Innen egyből átmentünk egy másik sátorhoz ahol paella szerű rákos-kagylós-tintahalas-csirkecombos igazán finom, kiadós ebédet kaptunk. Itt tudtuk meg, hogy mehetünk átöltözni, mert jön az ünnepélyes megnyitó, úgyhogy usgyi, népviselet fel. Gabi, Edit, Gyuri és én alkottuk a népviseletes alakulatot, alig értünk vissza. Ez a felvonulás már a csapatrepülések helyszínén volt, vitte mindenki a csapatzászlót, országzászlót. Őrületes volt ott lenni abban a zászlóerdőben, csupa jókedvű sárkányeresztő gyűrűjében. Néhány ország után mi jöttünk, hátborzongató volt ott sétálni a tekintetek kereszttüzében, népviseletben a Himnuszra amit elismerő taps övezett. Itt újra felsorakozva egy sorban a csapatzászlókat vezényszóra kétszer meghajtva tisztelegtünk meghívóink előtt. Visszatérve bázispontunkhoz pár fénykép után átöltöztünk és újra a sárkányok felé fordultunk. Ám nem sokáig tehettük mindezt, mert elkezdődött a fesztivál sárkányának pontozása. Itt megállnék egy pillanatra, ugyanis a fesztivál előkészülete alatt megadtak egy tervet, ami egy sode dako (kimonó) volt, ilyen alakú volt a belépőkártyánk is. A feladat az volt, hogy egy vagy több ilyen egyedi sárkányt készítsünk el, ezen ügyködtünk Gabival és Komival. Egy kis fejetlenség után a korodon alatt, a betonplaccra kiraktuk a jószágokat majd jöttek és értékelték egy táblázatban. Később visszatértünk az eresztőhelyre és végre sárkányozhattunk kedvünkre. Mivel én még csak a kötelező feladatokat teljesítettem, így többed magammal felfedező körútra indultam, megszólítva a többi sárkányeresztőt. Csodákat láttunk, végre megtapasztalhattam a látogató szemszögéből is a fesztivált. Épp jókor érkeztünk a csapatrepülők oldalára, ugyanis kezdődött a rokkaku harc. Hááát, egy kicsit másképp képzeltem a dolgot, de így már tudom miről van szó, óriási volt! Ezt megelőző órában csábított egy fószer, hogy menjek, álljak be, de mivel ilyenben nem volt részem, nem ismerem a szabályokat, így nemet mondtam. Ma már mennék, de még mennyire, hogy mennék! Érdekes adalék, hogy Gabi maori gyékény sárkányát megneszelte a Kite and Friend és a kite.builder oldalak szerkesztője Ralph Dietrich, aki őszinte érdeklődést mutatott a sárkány iránt és feltett szándéka volt Gabival riportot forgatni, ezt eltolták az esti vacsora időpontjára… ahol ismét elmaradt. A maradék időben körbenéztem a foglalkozások sátraiban, ahol vagy kordon mellett lehetett sorba állni vagy időpontra feliratkozni pl. sárkánykészítésre, ez nagyon tetszett. Később a placcról le tudtunk pakolni egy irgalmatlan nagy hangárba, a két Cody is ott pihentetett éjszaka.
Az este további részében a szállásunkon volt fogadás szerű összejövetel beszédekkel, majd a vacsora több fogással, naná, hogy tengeri cókmókokkal, tortával. Itt felhívták a figyelmünket, hogy van kifüggesztve egy másnapi program, azt nézzük meg, ezen találtam egy időpontot, ahol a a mi országunk is szerepelt másik 4 országgal, talán itt kellett volna a dakókat megreptetni, nem tudom…

A vasárnap reggel már szelesen indult, node ennek örülünk nem? Leérve látnunk kellett, hogy éjszaka a fémkordont felborította a szél és az összes lobogót leszedték. Még a csapatzászlót is visszaszedtük, mert irgalmatlanul kezdett fújni. Eleinte még próbálkoztak néhányan reptetni valamit, de aztán némelyik sárkányeresztő bajba is került, mert nem bírta segítség nélkül leszedni a rongyot. Aztán egyszer csak eljött a pillanat, amikor kimondták, vége a kültéri programnak, irány a hangár. A cuccokért odaálltam az autóval, és ekkor kezdődött a pokol, mint később megtudtuk ez a misztrál szél, a tél kezdetét jelzi, aznap 148 km/órás befújások voltak. A cuccokat a buszba bedobálva menekülőre fogtuk, ugyanis nem csak a szél fújt, hanem a homokot és port is elkezdte hordani. A busz ajtaját két kézzel fogva tudtunk bevergődni tényleg az utolsó pillanat után…
A nap további részében a hangárban kiállítássá alakult át a fesztivál, volt beltéri sárkányozásban részünk, megtörtént a csapat- és egyéni repülések, valamint a sode dako eredményhirdetése is. A hangárban folytatódtak a kézműves foglalkozások. Később összepakoltunk és a szállásunk felé vettük az irányt. Vacsora előtt sikerült a rendezőknek átadni az ajándékokat és megköszönni a szívélyes fogadtatást. Igazán jól sikerült pillanatok voltak ezek, egymásnak köszönetet mondva beszélgettünk, majd arra lettünk figyelmesek, hogy Jose és Eugen mindenkit hozzánk küld az ajándéktárgyakból választani, amit némi rafinériával Pákozd kitűzőkkel összekötve invitáltuk őket a mi fesztiválunkra. Ekkor több mint 5 névjegyet és néhány invitálást sikerült bezsebelnünk. Az akció nem teljesedhetett ki, ugyanis megnyílt a vacsora felé vezető ajtó és elszippantotta a sorban következőket. Nagy hiba volt, hogy nem volt névjegykártyánk, de Gyuri fa tekerőire felírva az email címet mondhatjuk, hogy egyedi dolgot adtunk a kezükbe. Az eset folyamán az asztalunkhoz többen csatlakozva építettük a nemzetközi kapcsolatot hol beszéddel, hol némi pálinkával kiegészülve.

Hétfő reggel korai indulással megnéztük Fréjus óvárosát majd a kikötő környékén lazítottunk, később áthelyeztük magunkat Aix de Provance-ba, ahol estig városnézős, ajándékvásárlós program futott.
Másnap ismét korai indulással jutottunk el az olasz Imperia városáig, ahol bejártuk a várost, Komi KAP-ozott, Gyuri és Gabi is megsárkányozták a rabul ejtő várost. 4 óra körül indultunk tovább, majd Velence előtti városban este 11 óra körül sikerült beesnünk a szállásra.
A szerdai nap is korán kezdődött, reggel 9-re már Velence utcáit és lagúnáin át róttuk a várost, ki erre-ki arra. A megbeszélt időpont előtt egyszer csak csörgött a telefonom, Komi hív: miszerint most éppen a rendőrségen van, mert bevitték a KAP-ozás miatt. Mint később kiderült előtte két rendőrt megkérdezett, hogy lehet-e, akik igennel válaszoltak, majd a szerelvény összeállítása után az első emelő mozdulatoknál másik két rendőr mondta neki, hogy rakja össze amije van és kövesse őket a kapitányságra. A lényeg annyi, hogy sikerült kimagyarázni magárt egy fél óra alatt és szabadon bocsájtották. Pár óra múlva az buszban ülve róttuk a kilométereket, éjjel 10 után értük el Budapest határát.

Hát, ennyi volt, képtelenség szavakba önteni azt a sok mindent ami történt velünk. Mi is történt velünk, hogy alakuljanak a záró sorok?
Talán úgy, hogy teljesen bizonyossá vált, hogy a sárkányos világnak nincsenek határai, itt nincsenek országok, itt nincs politika, csak egy nagy család van. Egy befogadó család. Azt hiszem, hogy sikerült egy nagyon jó és színes képet festenünk az országunk sárkányos vonatkozásában. Eddig csak Bodóczky István neve volt ismert külföldön, lehetséges, hogy talán sikerül több névnek is megragadnia eztán. A Himnuszos bevonulás a népviselettel örök élmény marad a lobogórengetegben. Nagyon sok inspiráló hatás ért, saját szememmel láthattam azt a trendet, ahogy a sárkányaikat készítik, ahogy nem elégednek meg a kevéssel, hanem hozzák az “elvárt” formát, sőt, inkább azon felül teljesítenek.
A magyar csapatról nem hinném, hogy bárkinek negatív véleménye lenne, egységesek,  barátságosak, üdítőek, változatosak voltunk. A csapat minden résztvevőjének köszönöm a részvételt és a felkészülés alatti erőbedobást mind anyagi, mind egyéb más téren, igazán jó volt veletek megélni ezeket a kalandokat. A hozzátok viszonyuló érzéseim megváltoztak, elmélyültek.
Nem szeretnék álszerénynek látszani amikor azt írom, hogy ez számunkra egy igen nagy jelentőségű esemény volt. A sarkany.info oldal létrehozásánál az volt a cél az, hogy otthont adjak a hazai sárkányosoknak, mind információ, mind közösségformáló témakörben, ahol minden egy helyen megtalálható. Tény, hogy időközben néha kifogy a lendület, de lám a sokéves munka meghozza a gyümölcsét az éves események és a barátságok  … vagy egy ilyen meghívás formájában. ÉS a sikerünket mi sem díjazza jobban, hogy máris jelezték:  visszavárnak minket jövőre! Úgy néz ki, a programnaptárba egy újabb dátum kerül…

Ezúton is köszönet a minket segítő barátainknak, és végül de nem utolsó sorban a rendezőknek, akik alapos munkát végeztek, semmiben nem szenvedtünk hiányt, sőt néha számunkra szokatlan bőséggel szembesültünk. Merci beaucoup, au revoir!

 

Képek és videók: péntekszombatvasárnaphétfőkeddszerda

Beszámolók

Rendezvényekről, kiruccanásokról, utazásokról bővebben, avagy csak tényszerűen. Küld el Te is élménybeszámolód, hogy mások is "részt vehessenek" benne.

Share Button
Kategória: Beszámolók | 1 hozzászólás